Érdemes tovább próbálkoznom a verseim publikálásával?
Itt most nem szeretnék verset megosztani (úgy gondolom, csökkenti a publikációs lehetőségeket, ha az ember ilyen oldalra feltölti, legalábbis egyes pályázatokból így kizárják, illetve privátban sem szeretnék most küldeni). Tudom, így nehéz véleményt mondani, de a kérdésem nem az, hogy jók-e a verseim, hanem hogy ilyen típusú kritikák esetén ti folytatnátok-e:
az a helyzet, hogy egy-két művem megjelent már, ezek közül volt ami közönségszavazásos pályázaton, szóval az nem számít sokat (meg még fiatal voltam akkor nagyon), de van, amelyik internetes kulturális portálon. Utóbbi alatt nem ilyen poet.hu-t meg társait értem, ahová bárki bármit feltölthet, hanem olyan helyet, ahol van szerkesztőség, akik megítélik, mi jelenhet meg a nevük alatt, mit tartanak jónak. 2 versem jelent így meg. Kapok pozitív dicséreteket a verseimre és a prózáimra, ismerősöktől, rokonoktól is, de elfogulatlanabb közönségtől is. Igyekszem küldözgetni folyóiratoknak, portáloknak, és igazából csak egyszer kaptam azt a választ, hogy a versem nem jó (azok közül, amikor válaszoltak). Minden más esetben azt írták, hogy:
- folyóiratunk nem ebbe a művészeti irányba halad
- érdemes lenne átdolgoznia a versét, másképp tördelni (értsd: legyen szabadvers)
- versei szimpatikusak, próbálkozzon kevésbé leterhelt folyóiratnál (igazából ez egész pozitív válasz)
- a verseknek olyan múlt századi hatása van, Babits, Kosztolányi stb., olvasson több mait. Utóbbi esetben olyan mai költőket javasoltak olvasásra, akiket nem csak ismerek, szeretek is, de ők is nagyon sok hagyományos verset írnak.
Én nem akarok szabadverseket írni, van 1-2, de nem vagyok oda érte. Nem tetszik a mostani költészet 1-2 jellemzője, szerintem túlzottan öncélú, a közönséget szinte kizárja.
Érdemes tovább próbálkoznom? Hangsúlyoznám: publikációs lehetőség érdekel, nem olyan pályázatok, ahol pénznyeremény van, vagy nyersz 3 könyvet meg egy színházjegyet.
válasza: válasza:Ha van pénzed, a magánkiadás megoldás lehet.
Van ismerősöm, aki anno így kezdte, akkor még apuka fizette ki, azóta tán a harmadik vagy negyedik kiadott kötetnél jár. Igaz, ő szemtelen módon sztárolja magát a legelejétől.
válasza: válasza: válasza:Ja, előző vagyok. Aki irodalmárnak vizionálja magát, az nem írhat olyat, hogy "pozitív dicséret".
Csak ha meg tudod magyarázni a negatív dicséret kifejezést is.
"azóta tán a harmadik vagy negyedik kiadott kötetnél jár. "
És azok hivatalos vagy magánkiadások? Megélni tudom, hogy nem lehet belőle, arról nem is volt szó, nem is úgy gondolom.
Utolsó: nem akarok arrogáns vagy nagyképű, bántó lenni, de ebben a megjegyzésben nem láttam segítséget: nyelvészeten phd-zek, mégse halt bele a világ még egy rossz mondatba. Interneten vagyunk, nem egy versben, nem egy tanulmányban. Aki "irodalmárnak vizionálja magát", az is kimegy a wc-re szarni.
válasza:5-ös
A negatív dicséretet fogd fel úgy mint a szarkasztikus dicséretet.
Pl: "De hasznos volt a kommented."
válasza:Aha .. ok. Ne zavarjon, hogy én a szakmában vagyok. De akkor ennyit erről. Segítőkészség? Ha a nyelvészeti phd-ig elseggeltél, akkor magas is képes lennél megtalálni az utat egy kiadóhoz.
Pozitív dicséret ... Facepalm.
Nem hiszem, hogy itt ez lenne a legfontosabb, vagy hogy a megjegyzés releváns lett volna. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem kell mindenhol tökéletesen fogalmazni, de szerintem a pozitív és negatív dicséret megállja a helyét. Pl. volt, aki lekezelő volt, de szavaiban segítő, dicsérő, vagy negatív dicséret lehet az, amelyik nesze semmi fogd meg jól. Szerintem. Persze tévedhetek is. Mert mikor leírtam, nem gondoltam alaposan át, nem gondolom, hogy szükséges lenne, vagy hogy ennek bármi relevanciája lenne a kötözködésen kívül. Olyan ez kábé, mintha belekötnék, hogy egy futó milyen cipőt hord vásárlás közben. Nem tudom, milyen szakmáról írsz, de én nem könyvkiadásról, és nem könyvkiadói szolgáltatásról, hanem folyóiratokról írtam.
A hasznos válaszokat köszönöm és továbbra is várom.
válasza:Ha nyelvészetből phd-zel, akkor biztosan van valamilyen kapcsolati tőkéd az irodalom tanszékeken is. Az ottani tanárok pedig biztos ismerik az irodalmi művek kiadásának menetét, sőt, valószínű, hogy közvetve vagy közvetlenül vannak is kapcsolataik ilyen kiadói körökkel. A lényeg az, hogy én ilyen irányba mozognék, megmutatnám a verseimet egy olyan egyetemi oktatónak, akiben megbízok, vagy esetleg, aki maga is adott már ki szépirodalmi művet. Ha tehetségesnek tart, akkor szerintem segít ebben a dologban, ha pedig úgy látja, hogy még érned kell a megjelenéshez, akkor pedig tanácsot adhat. Vagy be is vezethet olyan körökbe (irodalmi táborokba, ahol kiadók is vannak stb.), ahol érvényesülhetsz.
Szerintem a mai világban a kapcsolatokon múlik, hogy valaki ismert szerző legyen. Lehetsz nagyon tehetséges, de ha csak a fióknak írsz, és nincsenek olyan ismerőseid-barátaid, akik pl. a fiatal szerzőket felkarolják, és beviszik a publikáló szerzők világába, akkor nincs sok esélyed megjelenni. De egyébként még úgy sem sok van, ha vannak ilyen barátaid.
A legjobban járható út szerintem, ha kapcsolati tőkét építesz, de a verseidet a saját pénzedből adatod ki, a kapcsolati tőkédet pedig arra használod fel, hogy népszerűsítsd a kötetedet internetes portálokon keresztül, illetve szerzői esteket tarts, ahol neves irodalmi személyiségekkel beszélgethetsz a verseidről. De ehhez mindenképpen kezdj el házalni a verseiddel az irodalom tanszéken.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!