Álmomban egy alternatív életet élek, folytatásos történetekkel. Más is tapasztalt hasonlót?

Igazából kicsit a múltat élem meg az álmaimban, de a jelennel keveredve. Például a régi szobám is megvan még, amibe 15 éve laktam, ugyan azokkal a bútorokkal, de megvan az új szobám is, és választhatok, hogy melyikbe akarok lakni. Lassabban "frissülnek" a dolgok, álltalában a kettővel, vagy hárommal korábbi kocsink van még meg, gondolom a tudatalattimba nem épült még be az új kocsi. A munkahelyem is máshogy néz ki, kicsit minden titokzatosabb, és nagyobb. Kicsit minden olyan, mint amilyennek régen képzeltem, nem amilyennek utólag megismertem. A házunk is másmilyen. Vannak olyan ajtók, szobák, pincék, amik a valóságba nincsenek. Részben nyomasztó is kicsit, részben viszont izgalmas. A nagyszülőkkel való találkozás is helyenként nyomasztó,

ilyenek történnek hogy a mamám szokott panaszkodni, például hogy nem valami jó halottnak lenni, mert ott a túlvilágon nincs jó hentesbolt, csak olyan ahol romlott húst vásárol. Mikor arról kérdezem, hogy akkor most hogyhogy él, és tudunk beszélgetni, azt mondja, hogy most nyaral, de jövő héten már vissza kell mennie a "halálba". Irányítani nem mindig tudom a dolgokat, annak ellenére, hogy lassan kezdek rájöni, hogy mikor álmodok. Elég csak egy lépcsőt talánom, hogy kiderüljön. Kicsit olyan nekem a lépcső, mint az Eredet című filmben a pörgettyű. Amúgy nagy a gyanúm, hogy aki az Eredetet írta, hasonló dolgokat élt meg álmaiban, mert vannak azért párhuzamok ha magammal vetem össze. Például mikor rájövök, hogy álmodok, és elkezdem kiélni magam, (kocsit lopok, török-zúzok, mert megtehetem) akkor az emberek, akiket az Eredetben "tudatalattinak" hívtak, berágnak rám, és néha már lincs-hangulat alakul ki. Hiába tudom, hogy álmodok, nem tudom irányítani az embereket, és amikor rám támadnak, bölcsebbnek látom, ha inkább felébredek.

Háát, általában a múlt emlékeit rejtik az álombéli házunk alternatív szobái. Mivel többször voltak nálunk felújítások a valóságban, ezért álmomban azok mögött az ajtók mögött gyakran a szobáink korábbi verziói vannak. A régi bútorokkal, a régi elrendezéssel, régi tapéták, a régi ormótlan TV is megvan valahol, van egy olyan szoba is, ami még mindig úgy néz ki, mint amikor még nem volt rendesen levakolva meg kifestve a nappali, és csak egy festékpöttyös kazettás magnó, meg egy roskadozó koszos asztal van bent. A pince viszont kegyetlen... Szörnyú ajtók nyílnak, és lefelé vezető roskatag lépcsők, amik még lejjebb visznek. Lámpa nincs, úgyhogy csak hordozgató világítással tudok ott közlekedni, de odalent mindig félek, mert mindig vannak még lejjebb, és lejjebb tartó lépcsők. Soha nem mertem még legalulra menni, már a pincénk alatt lévő alternatív szint is túl pókhálós, és félelmetes. Mindenféle csiganyomok, csontok, üveggyapotok, elkorhadt gerendák, áhh.. Nem jó ott lenni.

A munkahelyem alternatív szobái viszont sokkal ingergazdagabbak, mint otthon. Titkos vészkijáratokat, elhagyatott (de mégis tiszta, és rendezett) irodákat, folyosókat szoktam felfedezni. Egy hatalmas palota a munkahelyem álmomban, rengeteg teremmel, WC-vel, fürdőszobával, kb akkora az egész, mint egy hatalmas pláza. Vannak több éve megszokott termek, de rendszeresen fedezek fel új termeket, amik onnantól a következő álmokban is meglesznek már.