Hogyan tudja egy család elfogadni, hogy a felnőtt gyerekük, egy szélsőséges (náci) nézetű fiúval van együtt?

Házasságról szerencsére szó nincs, mert még fiatalok 22 és 24 évesek, húgom kb 2 éve találkozott vele egy itteni koncerten, akkor még semmit nem tudtunk róla, 4 hónap után szembesültünk ezzel az egésszel amikor eljött hozzánk, nem nagyon vagyok otthon a rock műfajban, de első perctől katonai ruhában láttuk, terepszínű nadrág, az övcsatja valamilyen német hadseregből származhat, és a felsőjein eléggé egyértelmű jelképek, ábrák vannak.

Rövid haja révén a feje oldalán egy forradás is van meg a szemöldökénél is, szóval tuti a világnézete miatt volt problémája.

Engem ez nagyon bánt hogy tesóm rock zene rajongóként, pont egy ilyen kaliberű valakit választott, hol ott a családban senki nem szimpatizál ilyesmivel, bár rühelljük a nem dolgozó, söpredék embereket, akik csak élősködnek a szociális hálón, mert ha a családunk tagjai lebírták dolgozni az éveiket, akkor másnak miért esik nehezére.

Visszatérve a problémára, látszik rajta a pökhendi, fellengzős viselkedés, velem nem szimpatizál, magától nem köszönne, én is csak azért teszem hogy legalább én ne legyek köcsög.

Utoljára karácsonykor ültünk a családokkal egy asztalnál, senki nem merte megkérdezni tőle hogy mitől ilyen, miért követi ezt a nézetet, mindenki csak nézett ki a fejéből. Bezzeg ahogy elmentek, rögtön mindenkinek volt valami kérdése.

Én dolgoztam kint tavaly Angliában és többségében jó barátságokat kötöttem akárkivel, aki nem zárkózott el tőlem, együtt ittunk, szórakoztunk, szóval én nem tudom és nem is akarom elfogadni ezt a helyzetet, mint egy rossz álom, aminek nem bánnám ha vége lenne. Mert húgom is kezd változni és sajnos rossz irányba, büdös menekültezik, hiába szólunk rá, még neki áll feljebb. Előtte nem így viselkedett, azt már nem is traktáljuk rá hogy ilyen kapcsolatnak nincs jövője, Ő ezt nem látja, mert hát jól megvannak. Így csak bízunk abban hogy jön majd egy jobb időszak az eszére, és külön mennek