Mit tudnánk csinálni az ismerősünkkel? Tanácstalanok vagyunk már.

Arról van szó, hogy van egy barátnőm (25 éves), aki csúnya szóval élve ,,életképtelen". És ezt minden rossz indulat nélkül mondom. Két éve végezte el a szakmáját, és az egy dolog, hogy nem talál munkát, hiszen ma nem könnyű, pláne abban amit ő végzett. De már eljutott oda, hogy nem is keres, és, hogy neki csak az a jó, ami a szakmájába vág, pedig arra egyelőre úgy néz ki kicsi az esély. Keresgéltünk neki párommal, meg másik barátnőmmel mindenféle éttermekben, kávézókban lehetőségeket, ha már más nincs, jó lesz az is alapon, úgy voltunk vele, hogy szerettünk volna segíteni. De ne, mindig valamilyen kifogással,el se küldte az önéletrajzát, meg se próbálta. Én elhiszem, hogy a sok sikertelenség ami érte, amiatt lett ilyen csalódott, de akkor sem szabad ennyi idősen feladni. Kicsit már mi is megelégeltük, hogy néztük helyette is az állásajánlatokat, mutattunk is neki sokat, és úgy általában elég sokat segítettünk neki más téren is, (A pasijával is gondok voltak, vannak is). és akkor kb. e se sz...ja. Mindig csak a kifogásokat halljuk tőle, olyan szinten, hogy már a mestere lehetne a kifogás-gyártásnak. Nem akartuk hagyni, hogy ide jusson, ,,fel akartuk karolni" hosszú hónapokig,, de nem hagyta magát, és én azért még mindig sajnálom, és tanácstalan vagyok, mit lehetne tenni, hogy normális életet élhessen. Hiszen 25 éves elmúlt, otthon lakik a szüleivel, elmondása szerint semmit se csinál. És azt kihagytam, hogy elég butuska szegény (nem fogyatékos, mielőtt valaki azzal jönne, de tanulás terén mindig gyengébb képességei voltak, régóta ismerem, és úgy általában a mindennapi élethez szükséges dolgok ellátásában sem jeleskedik. Itt olyan dolgokra gondolok, amik már egy ennyi idős lánynak/nőnek már alapvetőnek kellene, hogy legyen.) Nem tud egy bevásárlást sem elintézni rendesen, mert nem érzi a pénz értékét, emiatt többször át is verték a pénztárnál, kihasználva a naivitását.- A számolással is problémái vannak. Főzni nem tud (mondjuk ma, a korosztályom egy része nem tud, ez még a kisebb probléma), de olyan szinten, hogy állítólag az anyja könyörög, hogy nehogy a konyha közelébe menjen, mert kb. odaéget mindent, még a ,,vizet is". Házimunkában semmit nem segít, erre is vannak kifogásai: Pl., hogy nem bírja a tisztítószerek szagát, allergiás rájuk stb. El sem tudom már képzelni így mivel telnek a napjai. A szomorú az, hogy a tanulási nehézségeit leszámítva, régen ennyire nem volt ilyen. Néhány éve még egy szorgalmas, gondos lány volt (igaz, mindig mindent picit lassan csinált), de legalább segítőkész volt, és még volt életkedve is. Ma már csak árnyéka önmagának. Hogyan tudnánk neki segíteni? Komoly a kérdés, nem kamu! Kérném, hogy aki csak trollkodni tud, az ne válaszoljon! Köszönöm a segítséget!