Humán vagy reál beállítottság öröklődik vagy nevelés kérdése?

Nincs ilyen hogy humán-reál beállítottság.

Én hiszek abban, hogy ez nem öröklődik. Szerintem minden csak a szorgalman múlik. Ha a gyerek érdeklődése a reál felé nyílik, akkor teljesen mindegy, hogy a szülő humán vagy reál beállítottságú.

Van rá lehetőség, hogy bizonyos dolgokhoz való affinitást örököljön az utód, de mivel ez nem ilyen egyszerű, és sok tényező befolyásolja, így szerintem egyénfüggő. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki örökölheti pl a nagyapja szemét, akkor lehet, hogy a nagyapja affinitását is örökölheti, amennyiben ez lehetséges, és ha lehetséges, és a nagyszülő affinitása teljesen más mint a szülőké, akkor nem fog számítani, hogy most a szülőknek a reál vagy a humán megy e jobban. Természetesen az, hogy a készség esetleg öröklődhet még nem jelenti azt, hogy a saját fejlődés útján nem fog a másik irányba menni, szóval mondom, rengeteg tényező van.

Az egészséges gyermek a környezetében előforduló ingerekre nagyjából egyformán reagál, különösen akkor, ha mindezeket van alkalma kitapasztalni, részt venni a különböző tevékenységekben, gyakorolni őket. A neveléssel lehet erősen befolyásolni a különböző tevékenységekkel kapcsolatos érzelmeket, különösen, ha a szülő egyes tevékenységeket alantasként kezel, akkor a gyerekben is kialakul egy hasonló (hamis) érzés.

Szerintem nagyon függ a neveléstöl... én humános beallitotságú vagyok 4-5 évesen tanultam meg olvasni és mire ötödikes lettem már elolvastam a mester és margarétát, a rózsa nevét és hasonlókat..

Szerintem ezeket a dolgokat, mint az érdeklődési kör, hozzuk magunkkal születésünk előttről. Vagy előző életből, vagy csak simán a Mennyországból. De ez már egy kicsit ilyen vallási megközelítés

Erősen függ a szülők hozzáállásától. Amúgy nincs olyan, hogy affinitás valamihez vagy humán/reál kettősség, csak olyan van, hogy tapasztalat. Éppen ezért kell már kicsi korától rengeteg ingerrel ellátni minden gyereket, hogy a későbbiekben ne kerüljön kényszerpályára.