Anyának lenni a legjobb a világon?

Gyerekként alig vártam, hogy felnőtt legyek. Zavart, hogy piszkálnak suliban, a tini párkapcsolati nehézségek, az hogy minden igyekezetem ellenére nem tudtam az anyukám kedvében járni, az hogy nem jöttem ki annyira jól a tesóimmal. 18 éves korom óta borzasztóan vágytam egy gyerekre, aki számomra a végtelen boldogságot jelenti (annak ellenére is, hogy nem mindig babapopsi illatú és mosolygós).

Végül 26 évesen lettem anya. Fülig beleszerettem az első és a második lányunkba is, habár mindkettő más személyiség. Olyan vagyok, aki imádja ha a mellkasán alszik el a babája és álmában megszámolja, hogy 124 szempillája van egy szemén (másiskon 121).

Persze szeretnék izmos is lenni (folyamatban van) és majd szakmailag is elismert lenni, de most az anyaság a legfontosabb számomra. Talán pont azért mert ez a legjobb dolog a Világon! (Bátyám, húgom amúgy soha nem akar majd gyereket...)

Ha nem lehetnék anya, de lenne egy tökéletes férjem, munkahely ahol megbecsülnek, pénz hogy tudjak utazgatni és izmos test, akkor sem lennék annyira elégedett, mint most "itthonülős" anyaként egy kis súlyfelesleggel.

De valóban nem való mindenkinek gyerek.

Azért örülök, hogy nem Kínában vagyunk, ahol megmondják, hogy max 1 gyereked lehet.