Félek egyedül dolgokat elintézni?
Valamiért félek néhány dolgot elintézni, de nagyon. Változó mit. Bolt laza dolog, posta vagy bank, semmi gond. De féltem egyedül nadrágot venni. Most ott vagyok, hogy egy hónapja bemegyek cipőboltba és még csak fel sem próbálok semmit. Csak be, pár kör és ki. Ma akartam volna valami gyorskaját venni. Gyrost vagy hasonlót. Elmegyek előtte és mondom magamba, aaa majd.
Biztos kapok.itt oltást, de nem tudom mi a fene ez... baromságnak tűnhet, de nagyon bosszantó és nem tudom hogyan küzdhetném le.
Ne gondolkodd tul, csak csinald
En is hajlamos vagyok tul gondolni es akkor teljesen raparazok es a legegyszerubb dolgokat se merem megcsinalni
Ezen ugy probalok javitani, hogy elvallalok dolgokat, amik kibillentenek a komfortzonambol, ahol intezkedni, szerepelni, beszelni kell
Akkor muszaj megcsinalnom es rajovok, hogy nincs ebbe semmi, amit ne tudnek megcsinalni es ha legkozelebb csinalni kell, akkor arra gondolok, hogy ha egyszer sikerult akkor maskor is
Meg arra is szoktam, hogy mindenki meg tudja csinalni, en miert ne tudnam
Meg ott is ugyanolyan emberek vannak, mint te, barhova is mesz
Ezen rohogok, hogy idegenekkel ha.olyan kedvem van, siman elbeszelgetek. Haverok mondjak is, hogy ok erre nem lennenek kepesek. Erre felek egy idiota gyrost nem tudok megvenni, amikor sok dologgal nincs bajom.
Lehet komfort zona.
Allasinterju rohogve megy, semmi para, megfelelo kommunikacio, stilus.
De tenyleg csak nehany dologgal van igy, es nem tudom miert pont azok
Ezzel én is így vagyok. Pont pár napja már annyira elegem volt, hogy mondtam is a páromnak, én többet nem megyek nélküle se vásárolni, se ügyeket intézni. Nálam az a fő ok, hogy a legtöbb ember ostoba. Ezen nincs mit szépíteni, így van. Általában felidegesítenek az ilyen emberek és ha egyedül vagyok, akkor nagyon nehezen tudom kezelni a helyzetet. Például ruha boltba én is utálok menni, főleg kisebb üzletekbe. Bemegyek és az ostoba eladó ott van folyton a seggembe. Frusztrál, hogy követ, bámul stb. Persze ez nincs mindenhol így. Van ahol maximum illedelmesen megkérdezi, hogy segíthet e, és ha nem kérek segítséget, akkor békén hagy, nem követ, mintha ott se lennék. Vagy például múltkor virágüzletbe kellett mennem. Egy csokrot csináltattam, elmondtam szépen, hogy milyet szeretnék, mit rakjon bele stb. A virágárus mindent tudott ami ahhoz szükséges, hogy elkészítse a megrendelést. Miközben csinálgatta folyton azt kérdezgette, hogy kinek viszem és milyen alkalomból. De mégis mi köze van ehhez? Annyit mondtam neki, hogy egy ismerősömnek lesz. Nem vágta le, hogy semmi köze hozzá és nem mondom el, ő újra megkérdezte. Az ilyet feltudnám pofozni. Szóval ilyenek miatt én is frusztrált vagyok, nem szeretek emberek közé menni. Viszont ami fura, hogy ennek ellenére egyetemen tanítok. Simán kiállok több száz ember elé és beszélek akár órákon át. Semmi bajom, sőt élvezem. De ha egyedül be kell mennem egy plázába, akkor sokszor már rosszul vagyok az emberektől.
28/F
Azt hittem en vagyok ilyen csak:D
Tok furcsa, hogy csak bizonyos helyzetekben van ez. En is leptem mar fel,de uj embereket megismerni... jezusom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!