Annyi okom lenne boldognak lenni, mégis egy roncs vagyok. Mit tehetnék?
Jártam egy évig terápiára, a pszichológusom úgymond szó nélkül hagyta abba, más ok miatt nem ért rá.. Előtte viszont már úgy éreztem, végeztünk, rendben vagyok. Azóta a vizsgaidőszakban több pánikrohamom is volt, és ahogy elmúlt a stresszes időszak, ugyanúgy folytatódott. A napokban megint volt. Nem akarok újabb terápiát, most úgy érzem nem segített semmin... Borzalmas ezeket átélni, és a depresszív esték, éjjelek is elviselhetetlenek, amikor minden nap sírva alszom el.
Önbizalomhiányom van, amit képtelen vagyok legyőzni és nem tudom, mi hozna ki ebből.
Aki tapasztalt már ilyet, kérem segítsen, bármi érdekel.
Aki esetleg fiatalabb korában ilyen alkat volt, de kinőtte, az is leírhatná, hogyan történt. Köszönöm a válaszokat!
21/L
Pszicjologua szart nem er.
Irany egy jo pazichiater.
válasza:
válasza:Ilyesmi voltam én is. Ha egyetemre jársz, az nagyon durván idegroncsot csinál belőled. Gyakorlatilag a 3. vizsgaidőszaktól hónapokra lebetegedtem. A kiutat nekem az jelentette, hogy egyrészt vège lett az egyetemnek ès elkezdtem dolgozni, másrészt leépítettem minden olyan "barátot", aki csak lehúzott.
Egyébként szerintem a pszichológus nem igazán segít, legalábbis abban a tudatban, hogy ő csak dolgozik. Jobban hiszek a barátkozásban, ami magától is javít ezen az állapoton.
22F
Köszi a választ mindenkinek.
Igen, én is a sport mellett vagyok. Elkezdtem futni, és egészen jól haladtam, de jött egy betegség...Szerintem ez is már lelki eredetű, mert most sok mindent kell teljesítenem. Jövő héten megyek edzeni, meglátjuk.:)
Idén végzek az egyetemen remélhetőleg. Attól félek, hogy ha a kis akadályok ennyire megviselnek, mi lesz később a munka világában.
Mások ezer dolgot csinálnak, teljesítenek, nekem meg sokszor a rendrakás, a tanulás is gondot okoz és néha az is, hogy kikeljek az ágyból.
Van párkapcsolatom , vannak barátaim ( az olyan baráttal, aki lehúzott nem töltök el már annyi időt), szerető családom...Sokan biztosan jól pofán vágnának, hogy mit nyávogok. Én is tudom, és bűntudatom van, de egyszerűen a magamban való bizalmat nem tudom megszerezni. Azt érzem nem érdemlek meg ezekből semmit.
A sport lesz most az elsődleges, úgy néz ki a terápia tényleg nem működik (nálam).
válasza:Ha a környezetedben valaki állandóan hisztizik, panaszkodik mindenen akkor akaratlanul is átveszed az ő gondjait.
Ha van ilyen tudatosítsd magadban, hogy nem vagy hajlandó felvenni az ő problémáit hiszen neked is van!
Biztos,hogy senki sem nyavalyog 0-24 a közvetlen környezetedben,hogy ez meg az a baja? Mert azzal úgy húz le téged,hogy észre sem veszed,és máris benne vagy az ő mocskában!
Ezt úgy képzeld el,hogy van egy mély gödör, amiben benne vagy és minden erőddel ki akarsz mászni belőle,és amikor már majdnem kijutottál,valaki a lábadnál fogva ránt vissza a mélybe,de te csak erőlködsz......
Egyszerűen vannak olyan önsorsrontó szerencsétlen nyomorultak,akik nem engedik másnak a boldogságot, kiegyensúlyozottságot csak mert ők képtelenek bármit változtatni a jobb élet reményében.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!