Lehet boldog valaki, ha nem szabad?

Boldognak lenni kb. azt jelenti, hogy elérjük, amit szeretnénk (magunknak vagy másnak, mindegy). Ha valakinek az a célja, hogy minden nap ehessen meleg ételt, akkor ő már boldog lehet. Vagy ha az akarja elérni, hogy a családja minden nap ehessen, akkor is boldog lehet, még ha ő éhen is hal.

A szabadság valóban egy általános cél az emberek között, de a szabadságot egyrészt sokféleképpen lehet értelmezni, másrészt más is boldoggá tehet valakit.

Sartre szerint mindenki szabad, még akkor is, ha börtönben van. Én igazat adok neki, mert a törvény nem korlátoz szabadságot. Attól, hogy nem szabad ölni, még ölhetek, és így tovább.

A másik pedig. A boldogság nem tudom mi, sokan beszélnek róla, de talán ez miatt a fogalom kikopott és senki sem tudja definiálni. Halmozott örömök?

Szerintem a két fogalom nem függ össze.

Ez tényleg személy függő. Én például egy családra vágyom mindennél jobban, társra, gyerekekre. Ez nem ép az a dolog amiről az embernek a szabadság jutna az eszébe, de mégis semmi nem villanyoz fel jobban annál, ha vannak feladataim, felelősségem, (a nagy kötelességtudat teszi sztem).

Szóval mikor nincs semmi dolgom sokáig én inkább letargikus állapotba kerülök és akkor fáradok el igazán, lelkileg.

Szóval ez egy példa az ellentétére, mégis azért írtam le, mert a szabadsághoz hasonló érzés nálam, ha 100% pörgök és tervezgetek ,hogy megoldjam a feladatokat.

Szóval ja egyén függő kinek mi a szabadság, ha azt jelképezi amit szeretsz csinálni és boldoggá tesz, akkor pedig már értelmetlenné is válik a kérdés:

"Lehet boldog valaki, ha nem azt csinálja amit szeret, boldoggá teszi?"

Mindenki szolgál valamit, vagy valakit. Az a nem mindegy, hogy kit, vagy mit milyen érdekek, értékek mentén szolgálsz.

Abszolút szabadság nincsen, de az illúziója szükséges a boldogsághoz.