7-8 éves korom óta vannak szorongásos problémáim, lehet valaha ''szabad'' boldog életem? Vagy már kár ezt erőltetni?
Most 19 éves vagyok. Már nagyon kezd elegem lenni! Gyermekkoromban kezdődtek ezek a problémáim, amikor iskolát kezdtem. Ahogy kezdődtek a csúfolások, kiközösítések, majd később a megszegyenítések, verések az iskolában egyre csak zárkózottabb lettem. Nem voltam barátaim, így mindig egyedül voltam, próbáltam sokáig beilleszkedni, hátha elfogadnak, de sok kudarc után már beletörődtem, már egyedül jobban szerettem lenni (pedig eredetileg én nem ilyen vagyok), 6 vagy 7. osztályosan depressziós lettem kb 3-4 évig voltam depressziós, de a szorongás csak egyre rosszabb. Vágyok a társaságra, barátokra, de félek az elutasítástól.
Annyira szorongok, hogy félek mások szemébe nézni, kerülöm a tekinteteket, az utcán is félek (folyamatosan nevetségesnek érzem magam, mindenki rajtam nevet, összesúgnak...), szeretek futni, sportolni, de már nem tudom azt csinálni amit szeretek.
Nincs értelme az életemnek, eddig a sport, a futás volt (a szenvedélyem) az értelme, motiválója az életemnek. De a szorongás miatt ezt már nem tudom csinálni...
Rendkívül rossz az önértékelésen: rondának, kövérnek, visszataszítónak látom magam, csődtömegnek, önzőnek, nullának, egy nagy senkinek látom magam, aki nem érdemel szeretetet és semmi jót! Tehát ez a helyzet! Olyan mintha egy átlátszó dobozban élnék amiből nem tudok kitőrni és ez megnehezíti a mindennapokat, és lehetetlenné teszi azt, hogy úgy éljek ahogy szeretnék.
Hosszú ideje küzdök ezzel, és ennél csak rosszabb lesz szerintem. Már megszokottá vált a magány, ez az életmód. De szeretnék élni is, nem csak vívódni! De lehet, hogy nem is lehet már leküzdeni ezt a szorongást?
Elnézést kérek, ha úgy tűnt, hogy magamat akarom sajnáltatni! Egyszerűen csak elegem van, nem szeretnék ilyen maradni egész életemben?
Miért talán így kell ennek maradnia? Törődjek bele? Jó ez így?
válasza:Dettó.
De én még csak 16 vagyok.
De nálam már úgy veszem észre, egyre jobban elburjánzik.
Téveszme, de ez n biztos, viszont kényszergondolataim azok akadnak bőven.
Ha nagyon kivagy, kapj be egy Xanaxot vagy Rivotrilt, vagy valami más nyugtatót.
Tudom, hogy ez nem megoldás semmire, de mikor már a megőrülés határán állsz a szüntelen szorongás miatt, jó egy kicsit megszabadulni tőle.
A nyugtatók kiszakítanak belőle, ideig-óráig.
Tudom, hogy ez nem megoldás, hangsúlyozom még egyszer, sőt..
De tudom nilyen, mikor már tényleg azt hiszed, hogy bármelyik pillanatban bekattanhatsz, mert már nem bírod elviselni a gyomorgörcsöt, a szenvedést.
Jó egy picit megnyugodni és ellazulni, és tudom hogy van relaxáció meg minden. De egy generalizált szorongásos nem igazán tud relaxálni.
Megéri néha 1-1 tabletta, hidd el.
De csak óvatosan, mert könnyen rákap az ember, főleg az olyanok, mint mi. A szorongósok..
válasza:Azt gyanítom, hogy hiába írtam le, hogy jártam pszichológusnál, gondolom még mindig azt állítod, hogy csak sajnáltatom magam.
Elnézést, lehet, hogy nem fogalmaztam túl jól,
De az eredeti kérdésem nem az, hogy sajnáltatom e magam, hanem az hogy ennyi idő után van e esélyem arra, hogy leküzdjem a szorongást, mert már kezdek kilátástalan lenni.... A kérdéshez meg leírtam a helyzetet, mert ha nem írok semmit, akkor abból nem lehet meghatározni a helyzetet, és válaszólni rendesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!