Más is ilyen? (Felnőtt-tini/fiatal emberi kapcsolat)

Hosszú lesz, aki elolvassa annak köszönöm.

Hol is kezdjem...

20 éves vagyok. Már kisgyerek koromtól úgy nőttem fel, hogy felnőttek körében. Mindig is érdekelt mit beszélgetnek, milyen egy felnőtt ember, komoly témákat hallottam és mindig jól éreztem magam velük. (8-10 évesen!). Általános iskola, középiskola során mindig próbálkoztam a saját korosztályommal egy vonalon haladni, de nem sokra mentem. Jó pár emberben csalódtam (barátokban is), és ez mára odáig fajult, hogy a kb. 25 év alattiakkal egyáltalán nem tudok se szót érteni, se barátkozni, se bízni. Egy felnőtt emberrel rögtön megtalálom a közös hangot. Ezen felül persze van 3-4 velem egykorú akivel nagyon jóban vagyok. Na mármost. Az utóbbi 4 évben nagyon megkomolyodtam (sajnos-nem sajnos?), és ha van egy téma, amiről komolyan lehet/kell beszélni, azt én nem viccelem el feleslegesen. Viszont tudok ugyanúgy nevetni, mosolyogni, poénkodni tehát a depresszióra azt mondanám hogy nálam nem játszik.

Jelenleg tanulok, még 2 évig. Következő tanévtől dolgozok is, ott lesz lehetőség nálam idősebbek közt lenni, de ezt a 2 évet még így is ki kell bírni, hogy azonos generációval vagyok "összezárva". Az pedig már csak a hab-, hogy nem fogadnak el, holott senkinek sem ártok, próbálok közeledni, de nem viszonozzák, egyszerűen nem lehet velük egy jó csevegni. Mindent egybevetve a felnőttekkel sokkal jobb a kapcsolatom.

Ha van bárki aki hasonló cipőben jár, ismerőse van ilyen, rokon, bárki, és eltudná mondani róla illetve saját magáról a véleményét, milyennek gondolja ezt, az nekem is sokat segítene és nagyon megköszönném.