Hogyan tudnék végleg leszámolni a lúzerségemmel, gátlásaimmal és tehetetlenségemmel?

Szia. Kezdetnek 2 megoldás:

1. Felnőtt logopédus is van.

2. Nem csak pszichológusi, beszélgetős terápiák vannak, de rengeteg más fajta is, amihez vagy nem kell semmiféle panaszt megfogalmazni (pl. reiki, Deeksha, Arolo, ezek energiaadások), vagy elég annyit megfogalmazni, amennyit már megfogalmaztál. És máris jön a kezelés (pl. Hellinger-féle családállítás, kineziológia, SVT, Theta-healing, stb.).

Hát neked aztán vannak gondjaid. De az összes gondod végül is egyetlen egy dologban nyilvánul meg: nem szereted magad.

Na figyelj. Amin te most nyűglődsz, azon az emberek jó 70-80%-a átesett már. De komolyan! Csak hát mi "kinőttük" ezt.

Itt van pár kis bölcsesség a számodra:

1. Semmi sem égő. Mindig legyél önmagad. Ha kedved támad táncolni a buszmegállóban, akkor táncolj b*szod.

2. Társalogj magaddal. Nem hülyeség, az értelmesebb emberek bizony szoktak. Hogy miért? Mert amíg nem ismered saját magad, mi a francnak kéne másoknak ismerniük?

3. Találj magadnak egy hobbit.

Nő majd úgyis lesz. Persze ha otthon fogsz ülni egész életedben, akkor nem nagyon fognak rád találni.

A barátok hiánya is sz*r tud lenni, de hát ha nincs, akkor nincs. Nem olyan fontos az, mint hiszed.

Szia!

Ha elvegzem a gyogypedet és logopédus leszek, hasonlóan szorongok mint te, szívesen segítek neked.

2-es

Én gyakorlatilag évekig úgymond, toltam magam a komfortzónámon kívül, hogy csökkentsem ezt a szégyenérzetet, ha valami olyan csinálok ami a társadalomban elítélendő

De semmi nem változott, a belső reakcióim attól még ugyanolyanok, tehát

Most pl olyan ötletem támadt, hogy olyan feliratos pólókat felvenni, amit a társadalom nem tekint beszédtémának. Pl ilyenre gondolok, hogy "A lányok nem kakilnak"

És elmenni, ha nem is munkahelyre, de utcán vagy akárhol. Ilyen szintű hülyeségeket csináltam évegik, de amint abbahagytam és úgymond vége lett a show-nak nem tartottam fent ezt a hülyéskedő szerepet. Hanem szorongóba visszamentem

És most ott tartok, hogy marha nehezen engedek közel magamhoz bárkit, az első mp-ben látom, hogy kb meddig mehetek az illetővel nyitottság terén, de nagyon minimális ez a nyitottság az emberek 95%-val. Csajozni is már régen tettem ezek miatt, kb nincs kedvem

Nem jöttem rá, hogy hogyan lehet ezen túl lendülni, mivel már legalább 15 éve ezen dolgozom

Lényegében az embernek szeretnie kell önmagát az világos, kb úgy élni, hogy ha ő lenne egyedül a bolygón és senki más akkor nem a magányon rágódni hanem menni előre, de ezt úgy mégis hogyan csinálja az ember?

Csak az érzi ezt igazán aki már belekerült ebbe? Nekem külfölfön kezdődött azóta itthon sem találom magam, pedig már 3 éve hazajöttem