Beteges spórolás vagy normális viselkedés?

Én világ életemben spórolós voltam.

Régen sosem volt pénzem, gyerekként minden forintot félretettem hogy "majd veszek valamit" aztán kb semmi nem lett belőle soha. Egyetemen is a kaján kívül mindenen spóroltam.

Manapság is így vagyok. Pár éve 180-at kaptam kezdő fizura, akkor úgy voltam hogy micsoda pénz, majd veszek jó telefont, veszek jó órát, jó ruhákat, adok magamra, gépre költök.

Ehhez képest ma 350-et keresek és ugyanúgy nincs semmim. Szinte nem vágyom a dolgokra. Mostanában 2 dolgot vettem, egy Oneplus 3T-t, mert kivételesen úgy voltam, hogy eddig sosem volt jó telefonom, akkor ennyit megérdemlek. Meg vettem egy videókártyát, abból is közepes árút, hogy tudjak néha játszani. De például a cipőm, zoknijaim, ruháim már szinte lekopnak rólam, mégsem érzem hogy újat akarnék...Persze nem rongyos ruhában járok, de van 1-2 pulóverem, nadrágom amit hordok és elég is, rendszeresen mosom, cserélgetem.

Mondjuk mára eljutottam oda, hogy nem sajnálom magamtól, de nem is verem el, és ha költök is kicsit rossz érzés. Régen azért sokat számított, hogy ha vettem valamit, akkor éreztem hogy elment az a kevés pénz is és mindig a "mit vehettem volna ha nem költöm el" érzés fogott el.

attól függ, mennyi idős vagy.

nekem pl. ez simán betudható annak, hogy 25 leszek hamarosan.

1-2 éve én sem nagyon tartottam meg a pénzt, amit kerestem. egyből vettem új ruhákat, új cipőt, vagy bármit, ami eszembe jutott. csak utána egyre nagyobbak lettek a célok, vettem magamnak autót, most meg már arra gyűjtök, hogy külön tudjak költözni végre szüleimtől, és kicsit egyébként zavar az, hogy tudom jól, hogy már vagy 2 éve nem vettem magamnak új pulcsit, pedig kellene(összesen van 3 :D), de mindig úgy vagyok vele, hogy még elmegy, majd veszek később...