Csak szerintem nagyon aránytalan az, hogy az emberek 8 órát dolgoznak pusztán a megélhetésért?
Egy átlag ember,aki napi 8 órát dolgozik(mondjuk 8-16ig),az kb reggel 6kor felkel.és 17 órára ér haza.
Ezzel már el is ment 11 óra az életéből/nap.
Aztán kb marad olyan 4-5 óra mindenre,ha aludni is szeretne legalább 8 órát az ember,hogy működjön csak a fizikai teste.
Ebben a 4-5 órában intézzen el mindent.
Egyen,zuhanyozzon,wc-re menjen,sportoljon,stb...
Jó,ha marad naponta 1 óra üres idő.
Aztán ott a hétvége,amikor takarítani is kell,és az emberek annyira elfáradnak,hogy már nincs is kedvük semmilyen programhoz,társasági élethez.
És mindezt azért,hogy befizessék a sárga csekkes szörnyeteget.
Ez lenne az élet?
Pusztán ennyi?
Ennyi munka kell ahhoz,hogy az ember fizikailag fenntartsa a testét?
Nem durván aránytalan ez?
#17:
Nem, nem könnyű továbblépni, és nem szerencse. Lemondás, küzdelem árán lehetséges. Pluszmunkával pluszpénz, abból képzés kifizetése és hajrá.
Kérdező:
NEM minden munka határidős. Ezerféle munka létezik. Nem teher minden munka. Nem robotzombi mindenki, aki dolgozik. Nem, nyolc óra nem sok, és ne mondd nekem, hogy aki négykor kicsekkol a melóból, annak semmire, soha nincs ereje, meg ideje, és egy teljes hétvégéje is van, de akkor sem bíííííííííííííír semmit csinálni.
Ez lustaság. Semmi más.
#22: De, szerencse. Az más kérdés, hogy rengeteg embernek alig van rálátása a magyar szociális helyzetre és munkaerő piacra. Lelehet jönni vidékre, ahol max. közmunkát lehet találni egyes helyeken és nincs kezdőtőke a költözéshez. És meglehet mutatni a tutit.
Személy szerint, nekem volt egy lehetőségem és épp küzdök és lemondok rengeteg dologról. Így fogok oda jutni TALÁN, ahol a velem együtt tanuló emberek már évek óta vannak. És amire ők megélték a fiatalságukat és már családot alapítanak, házat vesznek, én akkor tudok nekiállni a saját fiatalságomnak. A végén meg majd kiderül, hogy megérte e.
#24
22 vagyok. Észak-Magyarországról küzdöttem fel magam a fővárosba és olyan munkám van, amit imádok. NEM szerencse volt. Irgalmatlan sok befektetett munka és tudatosság.
Úgyhogy lehet nekem jönni ezzel a szöveggel, de kamu.
Tudod, mi a szerencse? Amikor a lehetőség találkozik a felkészültséggel.
Van támogatóm,így nekem nem kötelező dolgoznom.
Közben tanulok,mint írtam a kérdés nem rólam szól,én nem ha nem kényszerülök rá,sosem fogok beállni ebbe a sorba.
Kifejezetten olyat tanulok,amivel nem is kell majd.
Csak a környezetemben azt látom,hogy az emberek többsége nagyon lestrapált,és akkor gyengén fogalmaztam..
28 évesen "támogatód" van és tanulgatsz még az ő pénzén?
De édi ... Mondd, ha keres magának egy feszes 20 éves kitartottat, akkor mi lesz az elméleteddel, ami azt igazolja, hogy neked jobb, mert a robot van vagy a kitartottság?
#25: De, kell a szerencse. Az a baj, hogy manapság valamiért mindenki szereti előadni az óriási küzdelmeket. Jó pár ismerősöm előadja, hogy mennyit küzdöttek egyetemen, amikor a szüleik simán fizették nekik a lakást és az albérletet. De ők bizony, keményen "küzdöttek". Közben a világ leggazdagabb embereivel készült interjúkban olvasom, hogy szerintük is kell a szerencse.
22 évesen, honnét és mivel küzdötted fel magad? Mi volt bármilyen téren hátrány számodra? Tényleg érdekel, mert személyesen senkit sem ismerek, aki tényleg rossz helyről küzdötte fel magát, 30 éves kora előtt.
#28:
Ki mondta neked, hogy 22 éves vagyok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!