Miért van az, hogy sok ember egyszerűen levegőnek nézi a csendes, visszahúzódó embereket?

Volt egy csodabogár osztálytársam gimiben, most ő jutott eszembe rólad.

Már 9.-ben tudta, hogy fizikus akar lenni, ehhez társult is egy "őrült külső" és a kommunikációja sem volt egy megszokott, sablon. Az elején hülyének néztük, de sosem vonta ki magát semmi alól emiatt, vagyis küzdött az osztály figyelméért és néhány hónap után a "csúfolódásból" kitört a saját hozzátett munkájának köszönhetően.

Bebizonyította a csoportnak, hogy a "kettyóssága" ellenére nagyon is értékes ember, értékes gondolatokkal.

Ma már szégyellem magam a többiek nevében is, hogy az elején nem fogadtuk be. Egy hihetetlenül céltudatos, törekvő srác volt, akiről sosem gondoltuk volna, hogy valaha is lesznek barátai, barátnői. Lettek barátai, méghozzá sok és egy 3 éves kapcsolata is van már így a 27. életévére.

Egyszerűen annyi a titka, hogy értened kell a többiek nyelvét és be kell illeszkedni. Akármennyire is nem tetszik, be kell állni a birkák közé bégetni, hogy téged is egyenértékű társnak fogjanak fel. Ha sikerült kapcsolatot kiépítened, akkor már előtérbe kerülhet az egyéniséged. Ha téged a kémia érdekel (most mondtam valamit) és mindig erről beszélsz, akkor hülyének fognak nézni és messziről elkerülnek.

Az említett srác egyébként valóban fizikus lett, doktorizik éppen és a mai napig hihetetlen számomra, hogy ő már 15 évesen tudta és véghez is vitte mindezt. Kevés példát láttam erre, ami szomorú. Több ilyen egyéniség kéne! Ma már nem lenézem, sokkal inkább felnézek rá!

Olyanokkal szeretnek beszélni az emberek, akikkel kényelmes beszélgetni mert hasonlítanak hozzájuk.

Mivel te furán kommunikálsz, számukra ez kellemetlen lehet, nem tudják hogyan kell lereagálni a fura modorod, ezért elhanyagolnak. Nekik is stresszel jár, hogy másokkal beszéljenek, mert "mi lesz ha hülyének nézik őket", nem akarnak beégni, és ha olyanhoz mennek oda aki nem tud rendesen kommunikálni akkor kellemetlen lenne számukra.