A kisemberek tulajdonképpen miért vállalnak gyereket?

Tényleg nem akarok provokálni senkit és lehet az én felfogásommal van a baj, de sosem értettem, hogy az a pár, aki egy korrekt életszínvonalat és jövőképet (20 éves korra egy átlagos állapotú autó, albérlet amíg tanul, felsőfokú taníttatás, nyelvtanulás stb.) nem tud biztosítani a gyerekének - ez által hendikeppel elindítva a nagybetűs életbe - miért vállal be gyereket és később szembesül az élet igazságtalanságával. De mondhatnám azokat az embereket is akik tisztában vannak az örökletes adottságaikkal és azzal, hogy a gyerekük is olyan problémákkal fog küzdeni, mint saját maguk. Itt vagyok például én, aki egy sovány, alacsony, szorongásos, látássérült, lúdtalpas stb. ember (szinte mind örökletes) ráadásul olyan egzisztenciájú családból származok, amely a mai napig nem volt képes nekem megadni azt a kis pluszt, ami egy kis lökést adhatna a nyomorúságos életemnek. Ehelyett 23 évesen még mindig a tanulmányaimmal szenvedek (és vszeg nem lesz pénzem befejezni), nincs egzisztenciám, depressziós vagyok, instabil a családi hátterem, a személyiségem/külsőm miatt senkim sincs és csak vergődök az életben. Sok-sok rengeteg ennyi idős fiú, meg már komplett életet él. És nem...nem kell jönni a "Te vagy a hibás" közhellyel, mert akárkivel is hasonlítom össze magamat, mindig azt látom, hogy az illetőt pont annyival jobban támogatták, mint ami nekem is elég lett volna ahhoz, hogy most ne ezen a színvonalon éljek. A gazdagokat még meg is értem, hogy gyereket vállalnak be azért, hogy fennmaradjon a vérvonal és már csak presztízs okokból is jól jön a gyerek "Látjátok milyen sikeres szülei vannak a kicsinek". De aki állandóan a munkahelyen robotol 150k-ért és szinte sosincs szabadideje, annak miért éri meg gyereket vállalni, hogy aztán minél hamarabb vissza menjen GYES-ből a munkába, sose legyen a gyerekével, ne lássa normálisan felnőni? Arról nem is beszélve, hogy tizenévesen azt hallja, hogy "Anyu te miért nem veszel nekem IPhone-t/Gucci táskát stb.", majd huszonévesen "Vegyetek már nekem egy kocsit, mert szinte minden csoporttársam kocsival jár már." Nekem átlagemberként borzasztóan fájna ezeket hallani a gyerekemtől és azt konstatálni, hogy nem tudok mindent megadni neki, amivel boldogan/komplexusoktól mentesen élné meg a fiatal éveit.

23/F