Nők! Milyen érzés nektek nőként a lét? Nőnek lenni könnyű számotokra? Hogy élitek meg a nőiségeteket?

Számomra szar. Akkor kezdődött ez a gyűlölet amikor először megjött, és szembesültem vele hogy ez havonta jönni fog vagy 40-50 évig! Akkor azt hittem meghalok a tehetetlenségtől és nem fogadtam el nagyon sokáig. Igazából most sem, valahol legbelül lázadok ellene. Mivel én gyereket sem akarok soha, ezért bármikor elmennék kivetetni az egész méhem, de ezt meg szabályozzák!!! Vérlázító, hogy nem dönthetek a saját testem felett!!

A havimról még annyit: nagyon nehezen viselem, a hangulatingadozáaom nagyon durva, rólam mintázták a sárkányokat, annyira, és pokolian szenvedek (fejfájás, mellfájás, erős görcsök, hidegrázás, kimerültség, aluszékonyság, ingerültség, és teljes munkaképtelenség). Minden tiszteletem ilyenkor a páromé...

És mikor idősebb lettem, visszagondolva a gyerekkoromra, a szüleim is elég fiúsan neveltek. Szerintem ők se lányt akartak akivel mindig csak a baj van. Fú, én nagyon utálok nő lenni. És ebben az se vigasztal, amit az itteni fiúk hisznek, hogy legalább "válogathatunk" belőlük jajj de jó.

20 éves vagyok, tehát mentálisan még annyira nem érzem magamat nőnek, de biológiailag nagyon is az vagyok. Elég korán jött nálam a serdülőkör, 11 évesen már menstruáltam. Nehezen barátkoztam meg a dologgal, főleg azért, mert nagyon erős vérzésem és fájdalmaim vannak. Ezt később fogamzásgátlóval sikerült orvosolni. A melleim növekedése miatt sokszor nem jártam egyenes háttal, de mára ez sokat javult. Sajnos az önképemen nagyon sokat rontott, hogy aszimmetrikusan nőttek, ezzel nem tudok megbarátkozni. Ezeket a „hibákat” leszámítva egész jó genetikát örököltem. Ha nem is minden nap, de néha élvezem, hogy csinosan felöltözhetek, megcsinálhatom a hajam, körmöm stb. Szeretek tetszeni, magamnak és másoknak is.

A kérdés másik fele bonyolultabb. :D Nyilván mivel nem voltam férfi, nem tudhatom, milyen másképp létezni, csak nőként. Bevallom, tudom élvezni a nőség adta előnyöket, de visszaélni sosem szeretnék velük. A párkapcsolatokban az egyenlőségre törekszem, nem várom el, hogy a barátom fizessen mindig, hozzon-vigyen autóval.

Persze az egyenlőség, egyenjogúság az élet minden területén fontos nekem. Nem gondolom, hogy a nő feladata kizárólag az anyaság, nem gondolom, hogy szégyenkeznünk kéne amiatt, hogy szabadon megéljük a szexualitásunkat, akár alkalmi kapcsolatokban.

Még negatívumként talán annyit tudok felhozni, hogy sokszor megszólnak az utcán, pedig elég diszkréten öltözködöm. Olyankor legszívesebben láthatatlanná válnék, nem szeretem az alpári beszólásokat.

Testi téren számomra öröm nőnek lenni. Vannak ferde hajlamaim, szóval szerintem a női test alapvetően szebb, tetszenek a kerek formák, örülök, hogy ilyen a testem. Hordhatok szoknyát, sminkelhetem magam, festhetem a hajam - sokkal több eszköz áll a rendelkezésemre a külsőm változtatásához, mint egy férfinek, ami előny. A fizikumom is jó, egy nő is meg tud csinálni nagyjából mindent, csak kell hozzá némi testedzés. A havim se vészes, bár nem bánnám, ha nem lenne, mivel amúgy se akarok gyereket, de nekem csak kellemetlen, és nem szenvedek vele, mint szegény első.

A lelki része annyira már nem tetszik. Nem tudom, te férfiként hogy látod, de nekem az a benyomásom, hogy míg ti koncentrálhattok a karrierre, és maximum az anyukátok meg a legjobb haverotok cseszeget, hogy mikor lesz már csajod, addig engem kb. máglyán akartak megégetni, mikor kijelentettem, hogy a kérdésekkel le lehet állni, se párkapcsolatot, se családot, se gyereket nem akarok. Ezzel be akartam rekeszteni a témát, de azóta is mindenkitől hallgatom, hogy majd meggondolom magam, mert a nőknél ez ösztön, hogy gyerek kell.

Ja, az is ösztön, hogy legszívesebben kést döfnék abba, aki veszélyezteti pl. a pozícióm a cégnél, de mégse teszem, mert nem vagyok ösztönlény. Erről ennyit.

A másik: nincs barátom, és nem is szeretnék. De azért az ismerőseim egy bizonyos hányada újra és újra próbálkozik nálam, és újra és újra én vagyok a sz*r meg a frigid, amiért nemet mondok (ja, igen, és a "nem" azt jelenti, nem, nem azt, hogy kéretem magam!). Olyan értelmes kérdéseik vannak, hogy ha nem akarok pasast, akkor miért sminkelek, miért borotválom a lábam? Jó, hogy azt nem érdeklődik meg, miért mosok fogat, ha úgyse smárolok le senkit...

És akkor ott van még a "gyenge nő, aki semmit nem tud megcsinálni egyedül" elképzelése. Emiatt pedig nőtársaimra haragudhatok, ők táplálják ezt a képet, csak azért, hogy a férfiak szemében esetlenebbnek, butácskábbnak tűnjenek, mert van, akinek ez jön be. Néhány kolléganőm eljátssza, hogy még egy dobozt se tud felemelni egyedül. Szerintem a szánalom netovábbja, és utálom, amikor engem is ilyennek néznek, csak azért, mert vékony vagyok, és kérdés nélkül ki akarják tépni a kezemből a "nagyon nehéz" dolgot végtelen udvariasságukban, de erről nem a férfiak tehetnek, hanem mi, nők.

Alapvetően tehát a női testet élvezem, de a nőt, mint társadalmi nemet, már egy szemet sem.

22/L

Fájdalmas. Olyankor görcsölök, puffadok, émelygek, néha hányok is. Állandóan pisilhetnékem van és néha hasmenéssel jár együtt.

Lelki téren igényelném a nyugalmat, törődést, legalább az első 1-2 napon, de sajnos sokszor ez nem megoldható.

28