Más is csak gyerekkorában érezte magát igazán boldognak?

Már évek óta úgy látom, hogy nekem is a legboldogabb időszakom az ovi volt. Az összes képen mosolygok, ami akkoriban készült rólam, volt sok barátom, meg minden. Gondtalan, felhőtlen volt minden. Szerettem, és szívesen lennék még kicsit abban a korban.

De elnőttem, mostanság elég kevésszer van oylan, hogy igazán boldog vagyok, igazán jól érzem magam az aktuális tevékenységemmel.

Nekem is volt, mikor szószerint visszasírtam ezt, de komolyan. Tökéletesen átérzem, hogy mire gondolsz.

Általánosban egyre kevésbé éreztem jól magam az emberekkel, mindig is kirekesztett voltam egy kicsit, de nem volt megfelelő számomra a közeg, most így gimis végzősként már jobban átlátom a dolgokat, ebbe már nem akarok belemenni, mert az már egy másik kérdésre a válasz. :)

Nem feltétlen a világ rontott meg, rgyszerűen csak észrevetted, hogy milyen a világ.

Néha nézek gyerekkori képeket, de az esetek döntő többségében mindig lehervaszt pont az, amiről fentebb írtam, és elkezdek könnyezni, vagy több. Aztán beugrik mindenféle emlék, ami már nincs, amit elvesztettem, ami sosem lesz. Ha elég sokáig folytatom ezt az írást, könnyen ilyen állapotba kerülhetek megint, amit nem szeretnék, szóval lezárom itt.

19/L