Ti nem érzitek néha úgy hogy elegetek van a suliból minden baromágból, a felnöttesditől, és vissza mennétek oviba? Tanácsok? 18f
Komolyan azok voltak a legszebb éveim. 8 éves koromig jártam oviba, mert születésemből fakadóan év vesztes vok és vissza is tartottak.
Most kezdek rájönni mennyire szar ez az élet. nem érdekel a csajozás, de mindenki azt várja el tőlem hogy csajozzak és hágjak, teszem.
nem érdekel a programozás, de mindenki azt várja el tőlem hogy reál tantárgyakban jeleskedjek, hát teszem.
nem érdekel ez az egész kakaskodás, nem érdekel a divat, nem érdekelnek a horrorok, de mindenki ezt csinálja, hát beolvadok.
amit én hiányolok nagyon és amire vágnék, visszamenni oviba, meghallgatni a meséket, a mondókákat, játszani kint a kertben, mászókázni, aludni, játszani, építeni, gyurmázni, színezni, rajzolni.
érezni hogy vigyáznak rám, hogy semmi többet nem várnak el tőlem csak annyit amennyi vagyok. egyszerű barátokat szerezni, csak meg kell kérdezni leszel e a barátom. nincs ármánykodás, nincs hátba szúrás, nincs csajozási kényszer.
a szexuális vágyaim valamiért soha nem alakultak ki lehet ez a bajom, és ezért nem érzem magamban azt amit a többiek. és külsőre is gyerekes vagyok és a hangom is magas, mondjuk elvileg bemutált 16 évesen, de még mindig nagyon gyerekes.
18f
A leírtak alapján a másoknak való megfelelési kényszerből lehet eleged. Amiből sok más embernek is. Tréfásan úgy lehetne fogalmazni (bár ez a valóság), hogy biorobot képzés történik, jó rabszolgák kiképzése, akár egy katonai kiképzés.
Nekem a fősuli befejeztével lett elegem a másoknak történő megfelelési kényszerből és kiégettnek éreztem magam, nem is akármennyire. Az segített hogy a diploma után nem követtem a "csordát", vagyis nem mentem el dolgozni ahogy a legtöbben tették, hanem úgy éltem ahogy nekem tetszett és nem úgy ami megfelelési kényszer lett volna. Például motoroztam Európában, vagy a szülői hobbigazdaságban tevékenykedtem. És rájöttem hogy megfelelési kényszer nélkül nem csak boldog vagyok hanem sikeres is. Például később saját fejlesztésű elektronikai terméket gyártottam. Valamint az időmet nem arra kellett fordítani többé hogy mások elvárásainak eleget tegyek, hanem a saját életem építhettem. Vagyis néha nem árt egy egészséges különcködés.
Nem. Mondjuk én nem középiskolás vagyok, hanem végre felnőtt, és nagyon jó érzés, hogy senki nem pofázhat bele az életembe, és szép szóval b*szhatok rá, hogy ki mit ugat felém, meg hogy _szerintük_ mit kellene csinálnom, ugyanis a szexuális vágyak bennem sem tengnek túl, a pasik nem vonzanak, a gyerekeket pedig idegesítő vakarcsoknak tartom.
Szóval sz*rj le mindent, és jó lesz neked, ez lenne a mondandóm lényege. Lehetőleg látványosan ne foglalkozz az elvárásaikkal, attól kiakadnak, és megtekintheted az igazi jellemüket.
Úgy érzem hogy elegem van a gyökér felnőttekből akik okoskodnak és szart se tudnak, fárasztóak az emberek rohadtul, de nem akarok visszamenni a kiskoromba, csak egyedül akarok élni a saját házamban.
Te meg ha megtanulnád leszarni magasról az elvárásokat akkor jól érezhetnéd magad.
Így van, ne akarj ennyire megfelelni másoknak. Sőt, a lehető legkevésbé felelj meg, csak amennyire muszáj. Valamint köss értelmes kompromisszumokat.
Ezen felül ha babysitterkednél, sok mindent visszakapnál a kicsi korodból, plusz a felnőtté válásodat is elősegítené, hiszen elkezdenél mások iránt felelősséget érezni és vállalni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!