Állandó megfelelési kényszert és ok nélküli bűntudatot hogyan lehetne leküzdeni?

Nagyon érdekelnek a válaszok, remélem kapsz pár jó tanácsot, nekem is szükségem lenne rájuk. Igazából, amit én tenni tudtam eddig az az, hogy megpróbáltam szelektálni a dolgaim között. Itt a dolgok alatt a mentális "fiókot" értsd..:) Megválogatni, hogy mi az, ami igazán fontos, mi az, amivel előre tudok jutni az életben. A zavaró, vagy hátráltató tényezőket meg félretenni. Tudom, könnyű ezt írni, én is így voltam vele, de segít a megfelelési kényszer leküzdésében. Valamint az is, ha tudatosan elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy. Ne akarj hasonlítani senkire, csak add önmagadat és ne húzz álarcot!

A bűntudat érzése mikor szokott előjönni az esetedben?

A véleményem a saját tapasztaltaimon alapszik, nem biztos, hogy igazat beszélek!

Két féle örömszerzési forrást különítettem el:

Külső örömforrások (megfelelésből, elismerésből, visszajelzésből fakadóak), illetve belső (megelégedés, jó érzés, nyugalmi állapot elérése) örömforrás.

A mai világban egyre kevesebbet tanítanak (akár családi, akár iskolai, akár szubkultúrai környezetben) arról, miként lehet belső örömeket átélni, generálni.

Nehéz elmondani, hogy amikor sétálok az utcán, és vigyorgok, mint egy bolond, akkor a saját "sikereim" (mások által nem elismert) miatt örülök a napnak, ahogy az arcomba vág végre, egy hosszú tél után.

Igazából nem is mondok több ilyen elvont példát, mert megijesztem azokat, akik külső (megfelelési kényszerből fakadó) örömökkel táplálták a jókedvüket idáig.

Az orvoslásban van valami (nem tudom pontosan idézni sajnos, nem is tudom mi ez igazán) olyan, hogy az orvos 3 dolgot feltételez:

1, a beteg elismeri betegségét

2, a beteg gyógyulni akar

3, a gyógyulásához vezető utasításokat megfogadja, megtartja

Ahhoz, hogy sikeresen leküzd a megfelelési kényszer "többségét" (mert mindet nem lehet igazán), ahhoz ezt a három mondatod kell igazán átrágnod.

Ha túl vagy ezen, akkor jöhet a következő lépcső, hogy lefaragjuk a sallangos, meddő örömforrások létjogosultságát az életedből, aminek helyére építeni kell (azonos időben a rombolással) olyan örömöket, amik TÉGED tesznek boldoggá, függetlenül bármilyen külső tényezőtől.

Az a baj, hogy erre nem elég 100 sor gépelés sem.

Én úgy szoktam, hogy az igazán kereső barátaimat (nem anyagiakat kereső, hanem válaszokat kereső! :D) elhívom egy "céltalan" kirándulásra a városba és miközben nem csinálunk semmit, megmutatom az emberek valódi arcát. Megláthatják azt a rózsaszín szemüveget, amivel én látom a világot, aztán aki rákap az ízére, a végén én kérek tanácsot tőle (volt már rá példa).

Nem vagyok jedi, nem vagyok pszichomókus, nem vagyok guru, csak szerettem volna boldogan, félelmek nélkül élni és én így találtam meg a helyem a világban. Minden este olyan jól alszok el, mint egy csecsemő, kaja után. :3 Ez szerintem jó referencia pont. :DD