Jobban érezzük magunkat ha keményen bosszút állunk a sérelmeinkért?

Ez a baj, hogy a végén nézed az érzetet.

Nem a végén leszel jobban Tőle, hanem közben, amikor kifondorlod az "ördögi" terved, amikor megtervezed, amikor véghez viszed. Ez ad számodra boldogságot, csak tudat alatt. Ilyenkor jól érzed magad, mivel arra gondolsz, hogymost visszaadod, megmutatod neki.

Amikor meg visszaadtad, oda az a dolog, ami eddig lefoglalt, ez hiányérzetet vált ki belőled, és ezt az érzést párosítod azzal, hogy nem lesz tőle jobb.

Pedig jobb lesz, csak közben, és a végén is ha majd idővel visszagondolsz rá, hogy jól megszivattad.

A sérelmed ettől függetlenül ugyanúgy ott marad, ha bosszút tervezel ha nem. Csak ugye mindenki szent, stb. stb. és jobb azt mondani, hogy nem lesz tőle jobb.

Ergo a bosszú ugyanúgy "bűnt" szül, rosszal válaszolsz a rosszra, ezért sokszor eléggé rossz helyzetekbe keverhet.

Hú, én a munkahelyemen álltam bosszút és sosem bántam meg. Édesebb érzést elképzelni sem bírnék.

Felvettek egy multihoz, minden emeleten más projektek vannak és minden projekten 4 Team Leader. Na engem felvettek egy projektre, Team Leaderem tök kedves meg aranyos volt, csak kb semmi tudása.

Na mindegy, lementek a tréningek, én meg nem tudtam, hogy őt a két szép szemeiért választották TL-lé, szóval első napokban nem értettem valamit munkában, gyakran odamentem segítséget kérni hozzá; persze nem tudta a választ, de nagyon cikin jött ki, mert mindig voltak páran körülötte és már kellemetlen volt, hogy a TL semmit nem tud - hülyén érezte magát, végül mutatott pár embert, hogy, ha kérdésem van, inkább hozzájuk forduljak.

A sztori itt sajnos nem ért véget, mert ezzel mélyen a lelki-világába tapostam és megaláztam, ettől kezdve pokollá akarta tenni az életem. Állandóan a képembe vigyorgott, de közben szemét volt.

Pl, valahányszor kérdésem volt, ilyen "mellesleg" kommentként odatűzte, hogy "de ha figyeltem volna a tréningen, tudnám". Akkor egyszer 8-kor kezdtem, hétre értem be és megkérdeztem, kezdjek e hamarabb és leteremtett, hogy jó lenne, ha tiszteletben tartanám a beosztást. Illetve ugyanígy leteremtett amikor egyszer fél órával hamarabb el kellett volna mennem. Közben voltak akik 2 órás ebédszünetekre elmentek és a főnök is, mi is tudtuk, hogy plázázni járnak, meg ugyanezen illetők mondjuk 1 órával korábban leléptek vagy 2 órákat késtek... De a főnök ezt szó nélkül hagyta és tök kedves volt velük... Sőt még együtt is lógott velük munka után.

Én igyekeztem megfelelni a főnöknek, mert az állásával játszik az, aki eléri, utálja a főnök. Rengeteget dolgoztam, plusz munkákat vállaltam, stb., de nem voltam neki szimpi.

Egyszer nagyon túlterheltem magam így meg folyton stresszeltem; elájultam a női mosdóban. Mivel egyik nem közvetlen TL talált rám így azonnal eljutott a főnök fülébe az infó. A főnök ki se jött hozzám, meg semmi; amikor bementem rám se nézett csak kacarászott tovább és beszélgetett a kollégáimmal. Nem voltam jól, odamentem megkérdezni, hazamehetnék e - erre annyit mondott, ha elájuldozok, meg hazamegyek rosszul létre hivatkozva, lehet, nem ez a megfelelő munkahely.

Utána kétszer nem bírtam és sírni kezdtem, de hiába próbáltam elbújni, rám talált - és elmondta, nem biztos, hogy jó választás voltam, mert amíg bőgök, addig nem dolgozok. És a munkavállaló hagyja otthon a magánéletét, a munkahelyen dolgozzon - mindezt úgy, hogy miatta sírtam és ezt ő is tudta.

Egy ismerősöm mondta, hogy felvették a projektünkre a mi csapatunkhoz, ami azért volt fura, mert a mi csapatunknál teljes volt a létszám; akkor tudtam, hogy repülök. Így is lett - a főnök 1 héttel rá közölte, hogy áthelyeznek másik projektre.

Elkezdtem dolgozni ott, egy tündér volt a közvetlen főnököm. Nagyon gyorsan befogadtak és nem olyan volt hely, mint egy iroda, hanem mint egy család. Öröm volt ott és velük dolgozni.

Azzal a főnök utána nem is színlelte hogy kedvel, sőt teledumálta a másik 3 tl fejét; ha megláttak a folyosón, grimaszoltak, képeket vágtak, az arcomba röhögtek, nem köszöntek, stb.

Na még itt sem ér véget a történetem, mert fél év után elment az egyik Team Leader és mondták, a helyére felvesznek valakit egy másik projektről... na ki jött át? Igen, a régi helyemről a rémálom főnököm.

De nem ő lett a közvetlen főnököm és már hagytam jó benyomást az új projekten. Gondoltam bosszút állok.

Rögtön az első napokban vigyorogva járt hozzám, hogy mi milyen jóban voltunk az előző helyen és majd én kisegítem... Nagy túrót, rögtön rámutattam 3-4 emberre, hogy őket zaklassa, de hozzá tettem, hogy ha esetleg valaha is figyelt volna a tréningeken, ő is tudná...

Egyszer megyek mosdóba, látom, hogy ki vannak sírva a szemei, elmondtam, hogy amíg bőgött, addig dolgozhatott is volna helyette és szerintem nem ez az alkalmas munka neki, ha ezt se bírja.

Ha odajött szólni valamiért csak azt feleltem, hogy majd, ha a közvetlen Leaderem kér rá, megteszem.

JHa és mindig úgy néztem rá, mint a véres rongyra, ha meg beszélgettünk és odajött bekapcsolódni, rászóltam, hogy ez egy privát beszélgetés vagy annyit mondtam, hogy hú de felfordult a gyomrom.

Fenséges volt! Minden egyes aljasságát visszavágtam a képébe :)

Utána behivatott a főnököm, ott ült a rémálom főnök; elmondta a főnököm, hogy a rémálom főnök szeretett volna átküldeni másik projektre, de ők nem hisznek ebben a dobáljuk a beosztottakat át, mert nem szimpi, plusz remek dolgozó vagyok és nem bunkónak ismertek meg; megadják az esélyt, hogy megbeszéljük.

Elmondtam, hogy csak vissza akartam adni a sokmindent, amit tett velem és ami néhány kiborulásomhoz vezetett plusz meg akartam mutatni amikor olyan emeberek, akiknek eddig nem votl baja veled véres rongyként néznek a folyosón Rád, minden ok nélkül.

Elnézést kértem, elmondtam szerintünk kvittek vagyunk és elmondtam, sajnálom, hogy gyerekesen reagáltam le. Kezet fogtunk. Mivel a rémálom főninek nem sikerült kivágatni engem; ő lépett le :)