Mit csináljak ha egyre inkább elzárkozom mindentöl mindenkitől?

Az a baj hogy rájöttem a nagy igazságra.. Embereknél is ugyanúgy működik mint az állatvilágban. Csak a legerősebbek maradnak életbe, aki fizikailag vagy mentálisan sérült annak ott a veszte.. Ugyan ez emberre is igaz.. Kezd egyre inkább fel emészteni a dolog, közeledek 30-hoz, persze van még pár év, de hogy visszatekintek semmi olyan dolog nincs amire büszke lehetnék.. Ez azért is van, mert kicsit más vagyok az átlagnál, egy csomó nyomorúsággal meg vagyok áldva, úgy érzem genetikailag minden szrt örököltem, introvertált vagyok, emberekkel hoszabb távon képtelen vagyok kijönni.. Ugyanakkor figyelem zavareal is küzdök diszlexiám is volt.. Ezekböl jött hogy fel merült bennem hogy így mi értelme az egésznek? Csomószor volt már hogy belekezdtem valamibe hogy megcsinálom, de aztán kudarc lett belőle, mert nem veszi be az agyam.. Sokszor volt már hogy esélyt adtam dolgoknak magamnak teli reményekkel, de csak pofára esés lett belőle.. Nem tudom hogy lesz ez így, úgyérzem korlátolt vagyok, s foggalmam sincs, tartok attól h egyedül kell élnem.. Nincs sennki aki segítene, Ha történne valami én azt nem tudom hogy oldanám meg, dolgoznám fel.. Mi értelme az egésznek? Mindennap ugyan az, naprol napra élni, nem tudok változtatni, csinálnám de nem megy.. Rossz az is hogy még otthon lakok. Segitségre is szorulok, egyedül én meghalnék.. Kérdés az hogy mi értelme úgy élni egy olyan embernek akinek nem müködnek életfunkcioi csak fizikailag van jelen, fejlődni nem tud? Mi értelme így? Már néha azt is érzem hogy kezdek bekattanni ebbe a mókus kerékbe.. Hogy miért nem lehet jobb.. Rrménytelen.