Miért büszke sok humán irányultságú ember arra, hogy nem érti a reál tantárgyakat? És fordítva ez miért nincs így? +miért "hígult" fel a "humán"?

Akkor minden bizonnyal én valami furcsa hibrid lehetek,ugyanis alapvetően humán beállítottságú vagyok,de nem azért mert annyira semmirekellő és buta lennék.

Egyszerűen csak mindig is szerettem többet tudni,olvasni és magamba szívni az infót,legyen az bármilyen terület pl. kultúra,politika,életrajzok,művészetek,történelem és sorolhatnám.

Viszont a kedvenc tárgyam a mindig is a biosz volt ami ugye reál.

Humán szakon is tanultam tovább egyetemen,ma pedig könyvelő vagyok :D

Nem tudom ebből mit tudsz leszűrni.

Aki azt mondja, hogy a humán a mekibe való az sincs vele tisztában, hogy mennyi minden tartozik a humán tudományok körébe... Persze sokan azzal sincsenek tisztában, hogy milyen sokféleképpen fellehet osztani a tudományokat. (Olyan is van ami szerint a művészet, a történelem és a fizika is reál tudomány, a matekot viszont külön veszi formálisnak.)

Az pedig szintén nem igaz, hogy mindent csak magolni kell, a magolás és a tanulás nem ugyan az.

Ha a klasszikus felosztást vesszük akkor én sem voltam jó a reál tárgyakból (matek, fizika, kémia [nem is igazán érdekeltek]), de nem voltam rá büszke, egyszerűen próbáltam hozni belőlük a legtöbbet ami tőlem telik.

Ezért mentem végül jogra. Engem ez érdekel. Mindig is a történelem és a társadalom tudományok vonzottak jobban. Ennek ellenére nincs bajom a többivel sem.

Szerintem azva fontos, hogy mindenki azt csinálja ami érdekli. Annak nem sok értelme van ha valaki végigszenved egy szakot...

Olyan pedig nincs, hogy büfészak, minden diploma lehet jó ha az ember a lehető legtöbbet hozza ki belőle.

Én egyáltalán nem vagyok büszke rá, hogy utálom a reál tárgyakat. Ez mindig is így volt, bár sokáig küzdöttem ellene, főleg, hogy reál tárgyakból is vizsgázni kellett. Mindig is a hideg vert ki tőlük, számomra kínszenvedés.

A humán tárgyakért viszont rajongok, szinte belém vannak kódolva. Imádom minden formáját, állandóan olvasok, rácsodálkozok a szavak sokszínűségére, a versek csodájára, az írók zsenialitására, arra, ahogy le tudják írni, ami éppen bennem zajlik.

Imádom a nyelvészetet, érdekes és rendkívül izgalmas. Egy regényt tudnék erről írni.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy bár büszke nem vagyok rá, hogy hülye vagyok a reálhoz, de ellene tenni nem tudok. Sok-sok éven át próbáltam rengeteg tanárral, szenvedtek mellettem és én is tőlük.

A humán dolgokból pedig szinte magától kinyílik a lelkem. Így születtem.

Ezért sem értem sokszor, amikor erőltetik, hogy reál irányba mozduljon a felsőoktatás. Akinek van hozzá érzéke, az persze mozduljon, de aki ilyen szinten béna hozzá, abból soha nem lesz reálos.

Az hogy "szinte büszek rá" és hogy "nagy baromság", amit hozzászól nem egyenlő azzal, hogy valóban büszke rá. Sokan vannak, akik már korán kiválasztják mivel szeretnének foglalkozni, céltudatosan haladnak és ez sokszor bizony azzal jár, hogy ha reálos, azokat tanulja csak, ha humán beállítottságú akkor csak azt. Így sajnos a másik területhez nem tud igazán érdemben hozzászólni. A humán tantárgyakból több ragad az emberre az élete során, könnyebb róluk beszélgetni, mint a reál tantárgyakról. Szerintem senki nem büszke arra, hogy valamit nem tud, egyszerűen csak könnyebb néha elütni a dolgot azzal, hogy "ok én ehhez sötét vagyok", mint beismerni, hogy ciki vagy nem nem értem. Főleg egy olyan közegben, ahol ilyen durván általánosítanak, így kezelnek, mint te a kérdésedben.

Reál egyetemet végeztem, ott is dolgozom így nem tudom, hogy mostanában milyen emberek mennek a humán egyetemre, de gondolom ilyen is és olyan is. Nem ismerhetsz mindenkit és sokszor az ostobábbak a hangosabbak. Sok barátom végzett humán egyetemen, mind értelmes felnőtt emberek. Van, akinek anno segítettem az államvizsgája előtt, kikérdezni az anyagot. Visszasírtam a szerves kémia vizsgámat, mikor megláttam annak a szerencsétlennek miket kellett szószerint bemagolnia. Nem könnyebb semmivel, nem is összehasonlítható. Sajnálom, hogy téged ilyen emberek vesznek körül, de ezért nem mindenkit kell elítélni. Keress magadnak értelmes barátokat és akkor nem kell az ostobákkal foglalkoznod, beszélgetned.

Az okosság nem attól függ, hogy mennyire vágod a reál tárgyakat. Humánost is nehéz megtanulni, főleg, ha nem érted, miről van szó. Nagyon sok okos embert ismerek, akik ún. humán irányultságú egyetemekre járnak/jártak. Számomra az az okos, aki értelmesen tud megnyilvánulni, értelmesen el lehet vele beszélgetni. Végzettségtől függetlenül. Ha valaki levezeti nekem az egyenleteket, de ezenkívül semmit sem tud felmutatni, akkor azzal az emberrel mit kezdjek? Ja, max megkérem segítsen nekem matekból. Azt nem értem, mi ez a nagy lenézés, ha valaki pl. bölcsészetre megy. Mindenki magának tanul.

Nem hiszem, hogy büszkék lennének a humán irányultságukra, de nem is érdemes hangoztatni. De vannak persze, akiknek nyilván könnyebb azt a kifogást alkalmazni, hogy "nem vagyok jó matekból", mert így nem kell energiát befekteteni abba, hogy készüljön a szopózhra...

Szerintem ez azért alakulhatott ki, mert úgy gondolják, hogy aki reálos, az akkor biztos a "többit" is tudja, mert hát azt csak meg kell tanulni. Ezért a reálosok felé van egy úgymond "elvárás", hogy akkor ha jó vagy matekból, akkor magyarból is jónak kell lenned, mert "ezt csak meg kell tanulni". Emiatt az "elvárás" miatt a reálosok inkább érzik gáznak, ha nem tudnak vmi humán dolgot, mint fordítva. Humánosoknál nem várják el/kisebb szintet várnak el a reál tárgyakból. Mivel ez nincs, és mondjuk az ember nincs is arra kötelezve, hogy álmából felkeltve tudja elmondani az egyenes vonalú, egyenletesen lassuló mozgás sebességképletét, hát nem érzi olyan nagy hibának hogy akkor ezt nem tudja.

Hát én reálos vagyok, és igaz, hogy a humán tárgyakat csak magolni kell, de nekem akkor is kemény munka volt.

Tanulni kell mindkettőt, de én például a matekot, fizikát, kémiát sokkal gyorsabban megtanultam, megértettem, és szívesebben is álltam neki, mint például a magyarnak, vagy a törinek, amit értettem (ha egyáltalán van benne olyan dolog amit érteni kell, általában nincs), viszont megtanulni, visszamondani nem tudtam, órákig napokig kellett tanulnom. És ezért nem is szerettem őket. Tanulni. Mert lehet, hogy reálos vagyok, attól még szeretem az irodalmat, szeretek olvasni regényeket, verseket, hallgatok zenét is (klasszikust), szeretem a nyelveket, és még történelmi filmeket is nézek (néhanapján). Beszélni is tudok róluk. De az, hogy egy szöveget (pl.: verselemzést), vagy történelmi eseménysort visszamondjak, már nehezebben megy, míg más egyszer végigolvassa és visszamondja, én több ideig magolom. És nem, nem vagyok büszke arra, hogy ha valamit a "humán" dolgok közül nem tudok. Egyáltalán. Sőt, inkább gáz.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valaki reálos az nem feltétlenül jelenti azt, hogy akkor a többi másból is jó. Pedig így állítják be, ahogy fentebb írtam.

Legalábbis én így tapasztaltam a tanulmányaim során, de persze ez sokmindentől függ (iskola, adott személy...stb)