Egy orvos hogy éli meg ha műtét után meghal a betege?

Egy tapasztalt több évtizede praktizáló orvos már megtanulta azt, hogy egyrészt nem isten Ő sem, másrészt megtesz mindent amit olyankor lehet, és kézenfekvő. Így egy haláleset után sem kell gyötrődnie mert a normális orvos lelkiismeretesen segít.

Az elején igaz, amit leírtál, de egy idő után "megszokják" a halált. Nem azért, mert szívtelen dögök, hanem mert ezt másként nem lehet csinálni. Ugyanez igaz a nővérekre, ápolókra, állatorvosokra, bárkire, aki olyan területen dolgozik, amihez van egy pici köze is a halálnak.

Nem lehet így dolgozni, aki kudarcként éli meg a halált, mint pl. a kereső kutyák 2001 szeptemberben, az nem sokáig fogja bírni. Ez ilyen, nem biztos, hogy minden összejön. Pl. egy sok rákos betegnél inkább az a csoda, ha életben maradna pár évnél tovább.

Több egészségügyis ismerősöm is van és nyílt titok, hogy akik pénzért választották ezt a pályát - tehát nem hivatásként/életcélként - azok le se sz**ják ha meghal egy beteg. Persze ne higgyétek el, ha nem akarjátok, de így van. Elég csak a műhibákra gondolni. Akik ízig vérig küldetésként fogják fel az orvosi szakmát azokban pedig kialakult egy magabiztos önismeret és lelkiismeret-furdalást nélkülöző erős személyiség.