Másnak is depressziót hoz az első munkanap?

Ma kezdtem dolgozni az éven, és hát eléggé betett :(

Mondjuk lehet azért, mert előtte 2 hétig téli leálláson voltam, és volt időm gondolkodni az életemen, nem csak teltek a napok nagy hajtásban.

Tavaly pl olyan szinten beütött a depresszió, hogy majdnem sírtam első munkanapon.

Mondjuk akkor nem volt barátnőm sem, úgyhogy akkor sokkal nehezebb volt.

Most van barátnőm, de sajnos nem olyan, amilyet szeretnék, és így lassan 28 évesen már nincs lehetőségem arra, hogy lányok után járkáljak olyan irtózatosan sokat, hogy találjak egy olyan lányt, amilyet szeretnék. Sajnos nekem nagyon csekély esélyem van arra, hogy nőies barátnőm legyen, mig a joképünek született fiuknak ez teljesen természetes dolog.

Utoljára 2013-ban volt barátnőm úgy egyáltalán, de az a lány sportos volt, cuki volt, fiatal volt, és szeretett szexelni.

Mostani csajom meg megmondja itt nekem, hogy hát ő így meg úgy el fog hízni. KÖSSSSZ.

Szexre annyit mond, hogy az mindegy milyen, az nem számít...csak puszilgassam és szeretgessem...és legyek vele nonstop.

Szóval nagyon rosszul esik, hogy ha ezzel a lánnyal maradok, akkor 1-2 éven belül felcsináltatja magát, és nézhetek magamon körül.

Ha elhagyom így egy év után, akkor meg itt leszek 28 évesen, és semmi esélyem többé fiatal szexi barátnőre. Olyanra, akinek nem egy merő síkság a melle de cserébe nagy a hasa. És az ágyban meg fadarab. Olyan nagy elvárás ez? Még mielőtt elkezdi valaki, hogy nekem csak bombanő jó, hát álljon le. Nagyon sok szolid lány van, aki nincs elhizva és szexelni is szeret. Sokkal jobban tudnék szeretni egy olyan lányt.

És mivel dolgozni járok, nem tudok próbálkozni nőknél, bulizni már nem birok úgy mint régen, ugyhogy még kalandok után is max társkeresőn kukázhatok.