Nem hiába maradnak egyedül?
Sok kérdèsben olvasom hogy egyedül él a szülő, legtöbbször mert elvált, nem akarnak dolgozni menni, mindenki mást hibáztatnak a rossz sorsukért. Anyukám is ilyen. Testvérem is egyedül él, mert mindenki más szemét, senki nem akarja eltartani stb... közben elvárják hogy sajnáljuk őket mert egyedül vannak. De erre senki se kényszerítette őket. Vannak olyan ismerőseim akik büszkeség miatt maradtak egyedül, vagy azért mert irreálisan nagy elvárásaik vannak a másikkal szemben. Anyukám pl. A rokonaival se beszél már mert kitalálta mind utálja őt. Mindenkiben a rosszat látja. Tesóm is ilyen. Itt is sok olyat olvasok hogy jobb egyedül, de közben szenvednek.
Van párom. Szoktunk veszekedni, de szeretjük egymást és ragaszkodunk egymáshoz. Sose tudtam volna elképzelni az életem egyedül. Szeretek magányos estéket eltölteni. De nem egy életen át. Valóban vannak emberek akik az egyedüllétet maguknak köszönhetik? Miért nem dobják félre rossz szokasaikat és a fene nagy büszkeségüket?
A legtöbb ember azért marad együtt a másikkal (mint például a te párod), mert meg akar állapodni, és ezért inkább elviseli. Lehet, hogy 10 év múlva a te párod is meg fogja unni a természetedet, és beleszeret másba. Lehet, hogy együtt maradtok, te örülsz, hogy veled van, ő meg minden egyedül töltött percében azon rágódik majd, hogy lehetett volna jobb élete is, ha nem veled marad. Ebből lesznek a viták, az elhidegülés, a válás...
Neked akkor nagyon rossz tapasztalataid lehetnek, de akiket én ismerek, és egyedül maradtak, egyikükkel sem azért történt, mert nem találtak olyat, aki eltartotta őket. Ez a te családodban talán jellemző, de ne általánosíts. Sokakat hagynak el fiatalabbért, gazdagabbért, szerelemből, szex miatt, vagy csak simán rájönnek, hogy mégsem megy együtt. És aki pl. magára marad 2 pici gyerekkel, mert a férj 10 év csodás házasság után szerelmes lett a titkárnőjébe? Az is megérdemli szerinted?
Vannak, akik egyedül akarnak lenni, igen, ez az ő döntésük. Meg vannak, akik nem passzolnak senkihez, illetve hozzájuk nem passzol senki. De emiatt miért kéne bárkit hibáztatni? Nem mindenki társas természet, ez van.
Van, aki boldogabb a saját szokásaival meg a büszkeségével, mint egy olyan emberrel, aki miatt meg kell változnia, egy olyan kapcsolatban, amiben nem lehet önmaga. Miért zavar ez téged ? Örülj, hogy téged elvisel a párod a viták ellenére is. Mások életével meg ne foglalkozz, mert az pl. egy nagyon rossz és idegesítő szokás.
Hát szerintem elég sok mindent összemostál.
Aki egyedül él, az nem biztos hogy antiszociális és nincsenek barátai, társasága. Az meg pláne nem függ ezzel össze, hogy dolgozik-e vagy sem.
A boldogság sem attól függ, hogy valaki házasságban él vagy pedig egyedül.
Általában az van, hogy mindenkinek az hiányzik, amije nincs. Nyilván szuper egy jól működő kapcsolat. Csak olyan nem nagyon van. Aki egyedül van, annak sok minden nehezebb. De őket is sokan irigylik, pl. azok, akik egy szar kapcsolatban élnek és nem tudnak vagy nem mernek kilépni belőle.
Az egyedüllétet meg biztosan valaki magának köszönheti, mert mondjuk elviselhetetlen. De sokan nem azért vannak egyedül, mert senki nem akarna velük lenni, hanem inkább ezt választották. Én nem nagyon látok olyan kapcsolatot magam körül, ami jó lenne. És nem azért, mert gáz ismerőseim vannak. És most nem ilyen pár éves kapcsolatokról beszéljünk, hanem 10-15-20 év után nézzük meg, hogy ki hogy él.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!