Miért feltételezi rólam az, aki alig ismer, hogy naiv vagyok, és mindent elhiszek?

Valamikor az is,aki jobban.Pedig inkább bizalmatlannak,és kételkedősnek érzem magam azokkal kapcsolatban,amit az emberek mondanak.Igaz felnőtt létemre is kicsit gátlásos vagyok,és félénk,de azt,hogy kinek mit hiszek el,azt én érzem belülről.Az egyik munkatársam szerint hiszékenységet sugárzok magamból,és ezért használnak ki sokan(1 napot dolgoztam vele,miután ezt mondta).Nem érzem,hogy bárki is kihasználna.Van,mikor önvédelemből hülyébbnek tettetem magam,ha pletykásokkal vagyok körülvéve.A volt élettársam szerint nem vagyok hiszékeny,csak annak látszom.Ha valaki olyat mondott régebben is ,amit nem hittem el,akkor nem reagáltam,csak néztem rá.Szerintetek ezen változtassak vagy ne?Vagy nem kéne azzal foglalkozni ki mit gondol?