Szerintetek miért utasít el a családom?

A szüleim elváltak. Apám visszament nagyimhoz, az anyukájához, ahol már korábban lakott a fiatalabbik testvére a feleségével. Azaz ők voltak ott korábban. Apám az első emeleten van egy kis szobában, ahol csak az ő szobája van, és egy WC, a második emeleten egy konyha van, a harmadikon pedig ők, keresztapám a feleségével, és nagymamám.

Gyerekkorom óta fura volt az a környezet. Miután a szüleim elváltak, még furább. Nos, ugye, mikor apámhoz mentem aludni, akkor csak 1 ruhaszárító szoba volt szabad, az pedig pont a harmadik emeleten van. Furcsáltam, hogy néha köszönni sem köszöntek, ha pedig igen, akkor annyival flegmán letudták, hogy "csű". Semmi kedvesség, semmi érdeklődés a hogylétemről, nem mitha elvártam volna, csak mégis családról van szó, és keresztapámról. Csak nagymamámmal voltam mindig jóba. Tudom, hogy az az ő lakásuk a harmadik emelet, és csak a harmadik emeleten van a fürdőszoba, úgyhogy csak oda tudtam menni, de például nem használhattam az ő samponjukat, tüsfürdőjüket, mindig én mehettem utoljára, meg ilyesmi. És olyan gyakran nem is voltam ott. Nem mehettem be a konyhájukba, csak a második emeleti konyhába, nem ehettem az asztalukon, illetve ha ott voltam, akkor furán néztek, és még korábban közölték, hogy ide nem ülhetek, vagy ha leültem, akkor felállítottak. Született egy gyerekük... egyszer apámnál kellett lennem, kb 5-6 hónapig ott laktam a szárítószobában. A kaját behordtam a szobámba, az övékből nem vehettem, hiába főztek, meg sem kínáltak. Ha kérdeztem valamit, csak flegmán válaszoltak. Olyan érzésem volt, hogy nem tartozom oda, persze tudatában voltam annak, hogy ők laknak ott, de eléggé fájt, mert mégis az én nagymamám, én apukám is ott laknak, csak sajnos apumnak egy kis rész jutott. Egyébként már van egy 10 éves gyerekük, aki szerintem nem tud illedelmesen viselkedni. Amikor kapott tőlem karácsonyra ajándékot, akkor úgy reagálta le, hogy "jaj, istenem, könyv?? -.-"

Amikor félévre beköltöztem, született egy másik gyerek is, és mindig segítettem keresztapám feleségének a gyerekkel ahogy tudtam, ha megkért valamire, mindig megcsináltam. Néha bejött ruhát teríteni, akkor itt-ott beszélgettünk, és aztán egyszer megkérdezte, kérek-e én is a vacsorából.

Érettségi után elhúztam, és nincs hova visszajönnöm, csak apámhoz, így nagy ritkán csak. Mikor legutóbb jöttem, a ruhaszárító szoba, amiben voltam, már a 10 éves gyereküké, az unokatestvéremé, ő miután elmentem, beköltözött, és most már nem is ruhaszárító, mert máshol szárítják a ruhákat. Közben ők építik maguknak a másik házat. Most mikor visszajöttem az ünnepekre apumhoz, kénytelen voltam valahol aludni, és az ő kanapéjukon kellett. Nem láttam az arcukon azt a szívességet, de valahogy kibírtam, azóta sem jövök már többé.

De mindenekelőtt az érdekel, hogy miért ilyenek? Felsőbbrendűnek érzik azt, hogy ők voltak ott hamarabb? Hogy én nem kellek oda? Bár nyilván nem, de rászorulok ott lenni, mert nem tudok máshová menni, csak vissza anyámhoz, vele pedig nagyon rossz kapcsolatom van (iszik, stb). Egyébként ők anyagilag jól megvannak, az egyik orvos, a másik pedig mérnök. Soha egy rossz szót nem szóltam, az elejétől ilyenek voltak, és apámmal is.

Ma pedig az utolsó nap aludnék ott, és felhívott apám, hogy ne halljon meg panaszt. Megkérdeztem, hgy miért ??? Azt válaszolta, hogy ne zavarjam őket, ne egyek úgy, hogy nem kérdem meg, ne üljek csak úgy le a kanapéjukra. Erre inkább nem is válaszoltam. Kicsit úgy tűnik, hogy ő fél tőlük, vagy nem tudom. Mert apám ellenben velük, nagyon szerény.

Szóval, szerintetek, miért van ez a viszony?