Hogyan kezdjek új életet? És hol?

Valaki mondja meg, hogy te hol élj és mit csinálj, te meg még azt sem tudod, hogy hol akarsz élni és mik a a céljaid, különben lehet, hogy öngyilkos leszel?

Ennek semmi köze a szexuális orientációhoz, isten hozott az életben! Találj célt és dolgozz érte. Találd ki, hol akarsz éni és élj ott. Senki nem fogja megoldani helyetted.

Én még mindig változtatáson dolgozok, már pár éve. Lassan megy, de van sok eredményem, aminek örülök.

Hogy haladj, ha nem érdekel semmi:

Sajnos engem sem érdekelt soha semmi, és most is csak viszonylag kevés dolog. De ami érdeklődést sikerült szereznem, azt kétféle módon sikerült:

1) Kitaláltam, milyen téma hangzik jól, és erőltettem magam, hogy művelődjek belőle. Nem érdekelt, nem akartam csinálni, de úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó hülye maradni, és rávettem magam, hogy csináljam.

Volt, aminek lett eredménye, volt sok, aminek nem. De aminek lett eredménye, az az általános közérzetemen és énképemen is javított.

Tanulnivaló témákat meg úgy találtam, hogy kerestem. A tanulnivaló alatt nem csak elméleti dolgokat értek, hanem gyakorlatiakat is.

2) Az előző pontban említett tevékenységek közben sokszor véletlenül elém kerültek olyan tevékenységek, amiket nem én találtam ki, hanem másoktól láttam, megirigyeltem, kipróbáltam, megtetszett.

Irigység amúgy nagyon hasznos tud lenni, nekem sokat segített. Mert ha irigykedek valakire, az csak azért lehet, mert én is szeretnék valamit, ami még nincs. Ez mutat egy utat, hogy merre akarok haladni az életben.

Pl. ha könnyű, gyors sikerélményre vágysz, érdemes kipróbálni DSLR-rel fényképezni. Más érzés, mint kompakt géppel vagy telefonnal. (MILC-et még nem próbáltam, de ha lesz ismerősöm hozzá, akkor kipróbálom :D ). Érdemes valakit megkérni, hogy mutassa meg a használatát, mert a DSLR-ben az a jó, hogy szórakozol a beállításokkal.

Pénzes tanfolyamoknak ne dőlj be...

Hogyan változtass:

Van egy olyan típusú gondolat, hogy: "nekem ez úgysem fog sikerülni"

Ennek mindenféle változatát levadászod a fejedben, és addig taposod, amíg nem lesz kedve visszajönni.

(Érthetőbb módszer: ha ilyen gondolatod van, tudj róla, hogy ez a te saját előítéleted, ami nem enged semmi újat kipróbálni. Ha ezzel találkozol, hagyd abba a gondolkodást és kezd el kipróbálni az új dolgokat. Teljesen mindegy, hogy sikerülni fog-e vagy sem, lesz-e bármi eredménye vagy sem, ha nem próbálsz ki semmi újat, akkor nem lesz változás, akármeddig vársz rá.)

"Ennyi idősen ez nem hiszem, hogy normális. "

Nem korfüggő, hogy találtál-e már magadnak dolgokat, amik érdekelnek, vagy sem. Olyan is van, aki egész életében nem talál. Neked még van rá jó sok évtizeded. Reméljük :D

A környezet szereti szajkózni, hogy hány évesen mit illik elérni, de nem a környezeted éli a te életedet, és nem ők viselik a következményeket, ha rájuk hallgatsz.

Nekem is van egy nagyon jó családi környezetem, akik nagyon tudják mondani a magukét, van köztük néhány egetrengető baromság, de ez van. Arra van a fejed, hogy gondolkodj, és ne higgy el mindent csak azért, mert sokszor hallod :)

Amerikába kijutni:

Nem tudom, miért gondolod esélytelennek, de pont úgy hangzik, mint amiről nincs igazi információd. Bár tény, hogy akit én ismerek, ő is küzd, hogy kint tudjon maradni, de eddig megy neki a dolog.

De mielőtt nagyon oda vágyakozol, ajánlom nézz utána, milyen ott az élet, főleg külföldieknek.

Utazgatás:

Én japánba mentem úgy, hogy repülőjegy oda-vissza megvolt, de szállás csak az első felére a kintlétnek. A másik felét ott néztem ki esténként, azzal együtt, hogy hova lehetne menni. A napi túráim meg úgy néztek ki, hogy se tervem, se telefonom, se semmi elektronikus eszközöm nem volt, és kószáltam. És mikor eltévedtem, megkérdeztem a helyieket, hogy merre kéne mennem. (Csak japánul valamennyire beszélőknek ajánlom :D )

Biztonságosabb országokban egész megnyugtató így kóvályogni :)

Család:

Nekem az a módszerem, higy ami nem egyezik a családom elveivel, arról mélyen hallgatok.

Néha sajnos elkap a büszkeség, mikor sikerül valamivel haladnom, és néha elkottyantom szüleimnek. És mindig rá kell jönnöm, hogy kár volt.

De mikor sikerül szűrnöm, hogy miről beszélgetek, és miről hallgatok, olyankor nagyon jóban vagyok velük.

Nem tudom, neked milyenek a szüleid (azon kívül, hogy nem kedvelik a melegeket), de ha ezen a problémán kívül jó lenne velük a kapcsolatod, akkor én a helyedben nem szakítanám meg teljesen a kapcsolatot velük. Csak elköltöznék, és ritkán beszélnék velük, hátha akkor jobb beszédtémáik is lesznek, mikor nagyritkán látnak téged.

De ha nem kedveled őket, akkor nem kell foglalkoznod velük. A döntés a tied. Bár ha úgyis meg akarod szakítani a kapcsolatot, akkor akár be is vallhatod nekik, hogy meleg vagy. Ha nagyon kiakadnak, legalább nem lesz bűntudatod, hogy mindenféle magyarázat nélkül lelépsz.

De egy esélyt talán lehet nekik adni. Neked is jó alkalom, hogy kipróbáld, mennyire vagy bátor. (Mondja ezt egy olyan ember, aki simán elhallgat mindent, csak hogy ne legyen konfliktus... látod, mindenkinek egyszerű járatnia az ujjait a billentyűzeten :D Bár eddig háromszor mondtam el szüleimnek, hogy nem tervezek se házzasságot, se gyereket, de csak lehülyéztek és nem hitték el. Pedig még indokot is mondtam. Amúgy lány vagyok.)

Nem esélytelen kijutni amerikába, bár legálisan majdnem tényleg az.

De kimész ESTA-val 3 hónap után pedig kint maradsz, és minden alakulni fog.

Idővel lehet összejön egy házasság és meg is van a zöldkártya.

Amúgy én Californiát ajánlom, igaz,hogy a legdrágább állam, de viszonylag sok a meleg, és az emberek is nagyon kedvesek,lazák és toleránsak.