Az "elrabolt" gyerekkorom miatt vagyok infantilis, és érzek feszítő űrt magamban? Mit tegyek? 26f

A családi hátterem sem volt a legjobb. apám hajnalban ment, mikor még aludtam, és este jött amikor MÁR aludtam. heti egyszer láttam akkor is idegbeteg volt és szétverte az asztalt. van egy öcsém, aki egész gyerekkorom alatt beteg volt, anyu szinte mindig vele volt a kórházban, alig láttam, egyedül nőttem fel. nagyon sok problémám volt aaz iskolában, dislexiám van, és emellett aspergeres vagyok, amire csak most derült fény nemrégiben, mert kivizsgáltattam magam. mindennek ellenére csak az érettségiig jutottam el, tovább nm. nagymamám halála után örököltem ingatlanokat, annak bérbeadásából kihúzom, de még nem sokat dolgoztam.... nem tudom merre megy az életemm, csak azt hogy borzzalmasan gyerekes vagyok, infantilis, húzok vissza a gyerekkorban, mintha otthagytam volna valamit, és imádom a meséket, csak a mese karakterekkel tudok azonosulni.... kinézetre is fiatalos vagyok... szerintetek miért van ez? mit tehetek? igazából magányos vagyok, én csak játszani akarnék valakivel.... így érzek sokszor.... aszexuális vagyok, és age player.