Mi lehetett az oka ennek a 180 fokos fordulatnak, ami végbe ment bennem? Nem tudom ki vagyok.

Már egészen óvodától kezdve, majd általános suliban is végig olyanokkal barátkoztam akik a legtehetségesebb tanulók voltak (ekkor én is jó tanuló voltam), elit gimibe mentek tovább és most meg egyetemisták, elég jó szakokon, tehát normális igényes emberek és ehhez mérten olyan élet is vár rájuk. Majd aztán hirtelen fordult a kocka... fogalmam sincs hogy mi okozhatta... 14 éves korom körül elkezdtem ilyen nagyon buta céltalan alpári emberekkel barátkozni és átvettem az életstílusukat majd leragadtam ezen a szinten és minden motivációmat elvesztettem, kifordultam önmagamból.

Most 20 éves vagyok és semmim sincs. Miért történhetett ez? Igazából ha a családomat nézem, nem is lenne meglepő, mert nem valami képzettek a szüleim se... sokat olvasok, és sokat változok. Évente szinte más ember leszek ami a gondolkodásomat illeti és anyámékat egyre inkább idegenebbnek érzem. Tudom nem szép, hogy ezt így leírom. Én csak szeretném megérteni magamat. Képtelen voltam elvégezni a gimit is. Mára már megszakítottam a kapcsolatot ezekkel az emberekkel, nem vagyok a hatásuk alatt de nem tudtam behozni a lemaradásaimat... Bocsánat hogy az "alpári" szót használtam, de meg van rá az okom.

Cigányokkal barátkoztam, nem éppen a legjobb fajtából. Volt szerencsém betekinteni az életükbe. Rendszeresen lejártam a cigány telepre, láttam a családi életüket, csöves kocsmákba jártam, a hajamat feketére festettem, a szemöldökömet rajzoltam. Az első csókom egy lepukkant kocsmában volt egy cigány gyerekkel. Iszonyatosan rondán beszéltem, drogoztam, ittam, loptam a legkisebb rossz érzés nélkül. Minden hétvégén discoba jártam ahol berúgtam, drogoztam, kavartam bárkivel aki csak rám nyomult, gátlástalanul viselkedtem, rúd táncoltunk, kb. a fél seggem kint volt, fetrengtünk a földön, estem buktam, hánytam stb.

Miután széthulltak ezek a barátságok, magamra maradtam és kezdtem újra önmagam lenni. Egyre távolabbinak éreztem ezt az életstílust és mostanára már undorodom az ilyen emberektől. Minden vágyam hogy igényes, normális életet éljek és ilyen szellemben neveljem fel majd a gyerekeimet is. De nem tudom, hogy képes vagyok-e rá... nemrég neki álltam unalmamban régi facebook üzeneteket olvasgatni és azt vettem észre hogy 13 évesen fényévekkel értelmesebb voltam mint 17-18 évesen. össze tudtam rakni bonyolult összetett mondatokat, szinte zéró helyesírási hibával és még mondanivaló is volt benne. Még ez a 20 éves énem is tanulhatna az akkoritól. 17 évesen meg benne volt minden mondatomban a "f-szom" "g-ci" "b-zdmeg" "dikk" xdd-vel lezárva, szókincsem, egy saját gondolatom nem volt, csak alap tömeg kifejezések, egy szavas válaszok meg xd-k. Nem értem, hogyan változhat meg így egy ember. Nem értem minek a hatására. Nem értem miért nem vettem észre. Azóta átfestettem a barna hajamat világosra mert van bennem egyfajta mélyről jövő rossz érzés kreol bőrű sötét hajú emberekkel kapcsolatban. Tudom hogy nem normális. Ha már meglátok a plázában egy csajt, akinek a táskája az alkarján lóg már rosszul vagyok és valami mérhetetlen szánalmat érzek mert én is ugyanígy hordtam a táskám, eszembe jut a régi énem. Fb-ra olyan képeket raktunk ki ahol pucsítunk és fogjuk egymás seggét. Nem is ez a gond, hanem hogy akkor egyáltalán nem éreztem hogy ez égő és lejáratom magam, hanem normálisnak gondoltam. Nem értem hogy torzulhatott így el a gondolkodásom, minek a hatására. Miért nem maradtam az az ember, aki voltam? Tudom hogy nem itt tartanék. :(