Van pár kérdésem az öngyilkossággal kapcsolatban. Estleg tudnátok válaszolni rájuk?

A depisek gyógyítása nem veszélytelen feladat.

Egy öngyilkolászó felmászott a Manhattan hídra,hogy megölje magát.Egy rendőr észrevette,és felmászott utána,hogy lebeszélje tervéről,de végül mindketten kevetették magukat a mélybe,és meghaltak.A depressziós meggyőzte a rendőrt,az élet értelmetlenségéről.

1. Metilbromid.

2. Fagyás.

3. A vagdosás nem öngyilkossági, hanem figyelemfelkeltési szándékkal történik. Kivéve az ütőerek felvágása, mert az halálos.

4. Az iskolákban hülyeség lenne ilyenekről beszélni. A kamaszkor velejárója, hogy rövidebb-hosszabb időszakra mindenkit maga alá gyűr a világfájdalom, és ilyenkor gyakran megfordul az ember fejében az öngyilkosság gondolata.

4. Vidékenként, koronként, nemenként változó.

Kedves Miquel!

Pont azért lenne szükséges megtanítani a kamasz kor előtti gyerekekeket a depresszió szindrómái felismerésére,mert a depresszív időszak legtöbb hormonális háborúban lévőt megvisel,és az életveszélyes lehet.Ha felismerhetné a jegyekből,szindrómákból a társ,barát a veszélyt,értesíthetné a tanárát,szülőjét,netán a mentális szakembert,s így életet menthetne.

Utsó, ne keverd össze a helyi fagyasztást a test általános kihűlésével.

Nem kétlem, 13-as, hogy a jószándék meglenne, ha beszélnének erről az iskolában. Csak éppen egyeseknél pont az ellenkező hatást érnék el vele, hiszen ha beszélünk róla, az azt jelzi, hogy egy általános, vagyis elfogadott dolog. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna. Mint mondtam, szinte mindenki fejében megfordul a gondolat. Mégis csak nagyon kevesen jutnak el a tettekig. Azt se felejtsd el, hogy érzésekről, érzelmekről kéne beszélni. Ez pedig lehetetlen szavakba önteni. Mint ahogy a szerelemről is hiába beszélsz valakinek, aki még nem érezte, nem tapasztalta azt, ugyanúgy itt is hiábavaló szócséplés lenne csak a dologból.

Mint ahogy már írtam,a prevenció,nem a fiatalok lelkigondozói kiképzését jelentené,mert ahhoz komoly felkészültség kell.

A prevenciót,a gyerekek felkészítését jelentené,a szindrómák felismeréséhez,illetve azt,hogy kihez forduljanak,ha azok meglétével találkoznak társuknál.

Kedves Kérdező és Válaszolók!

Büntető Törvénykönyv

"Emberölés

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

...

...

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

..."

Továbbá.:

"Öngyilkosságban közreműködés

162. § (1) Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bír rá öngyilkosságra, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." forrás: [link]

Ennél nagyobb baromságot nem olvastam.

Szerintem, aki van olyan idióta, hogy megölje magát, annak úgy kell.

Hozzám közeli barátom is végzett már magával, és nem vagyok hajlandó magamat okolni, hogy nem foglalkoztam vele eleget.

Egy öngyilkos észrevehetetlen, és a társadalom számára amúgy is már haszontalanná válik.

Nem mellesleg egy önző módja annak, hogy mentesüljön az ember a terhek alól, és szívből remélem hogy mindenki, aki idáig eljut, és akár a golyó fúródik az agyába, akár örök álomba merül, az utolsó életpillanata az legyen, hogy MEGBÁNJA.

Különben is... Ha azt mondják, ugorj a kútba, beleugrasz?

Ny*zsgem, törvény, ha tényleg így van.

De hogy a kérdésre is válaszoljak...

Ha gyors halált akarsz halni, valószínűleg fájdalommentes lesz fizikailag. Lelkileg ki tudja, lehet az lesz, amit mondtam és utolsó pillanatban megbánod, és voltaképpen nem meghalsz utána, hanem elszakadsz az élet adta ajándékoktól és kihívásoktól. Ha tényleg így van, baromi rossz lehet ez is.

A vágásokat nem hiszem hogy részletezi kéne, ez ilyen tini szindróma. Pár hülye el is jut ide, mert nem rendelkeznek ésszel, illetve odaadó szülőkkel.

Célszerű lenne ezekről beszélni. Szerintem aki gyerekkorában elgondolkozott azon, hogy milyen lehet meghalni, az sosem akarja megtapasztalni ezt. Ha minél többen látnák, hogy az életben élni kell, faja lenne minden.

És hogy melyik a legnépszerűbb? Fingom sincs, de történt egy magyar pszichológussal egyszer, hogy pár vadidegen lány került hozzá beszélgetésre. Életvidámak voltak, de mindegyiknek az volt a heppje, hogy az év ugyanazon szakaszában öngyilkosak akartak lenni. (valaki mindig szeptemberben, valaki január valamelyik napján, stb)

Később kiderült, hogy az édesanyjuk is közrejátszik ebben, lévén mindegyik gyereket abortálni szerette volna az édesanyja. És innét már "csak" matematika volt kilogikázni, hogy pont akkor történtek a gyerekek öngyilkossági kísérletei, mikor az édesanyjuk is próbált elvetélni.

Ami még durvább, hogy a módszereik is megegyeztek, ami az anya-gyerek kapcsolatot illeti: Akinek az édesanyja ki akarta kaparni a magzatot, az szúrófegyverrel akarta megölni magát. Aki gyógyszerekkel akart megszabadulni a terhességtől, annak a gyereke pedig gyógyszerezni próbálta magát. Persze ez utóbbi már lehet véletlen egybeesés, de ha jobban belegondol az ember, rájön, hogy akármi lehetséges, és én hiszek ebben a teóriában.

Érdekes dolog a pszichológia, ha az emberek megsegítése, illetve saját magad megismerése a célod vele. Ne a jól fizető magánpraxisról álmodj, illetve hogy agyi zombikká varázsolsz pár tinit.

Szánj az emberekre időt, és segíts nekik.

Picit mintha magamat látnám benned. (Igaz én nem lettem végül pszichó, bár fiatalnak számítok én is ugyebár)

Ha gondolod, és van kedved beszélni ilyenekről, írj nyugodtan privit. :)

19F