Mit gondoltok arról, aki nem ad egyetemen jegyzetet, mert az ő munkája van benne, járjon be más is? És aki másoktól kér?

Egyetemista korom elején odaadtam bárkinek, aki kérte, csupán jószívűségből. Mindig minden előadásra bejártam, és elég jól jegyzeteltem, sokan is kérték tőlem a jegyzeteket.

Viszont idővel azt tapasztaltam, hogy rengeteg ember elkényelmesedett ("hogy majd ez a hülye úgyis odaadja szemeszter végén"), és sokan csak az egyetemi bulik miatt jártak egyetemre, és nem tanulni. Előadásokra soha nem mentek be, a tanárokkal mindig ezek vitatkoztak a leghangosabban, hogy miért nem tudtak felkészülni, a határidőket betartani stb. Amikor kezdődtek a zh-k és a vizsgák, akkor meg ezek játszották el mindig a hattyú halálát, hogy nincs jegyzetük, szegényekkel most mi legyen. Ez az egyik, ami miatt elegem lett ebből a csőcselékből.

És amikor láttam, hogy ha én kérek valami szívességet, akkor azt alig kapom meg, olyankor persze nincs irántam érdeklődés, akkor elment a kedvem a segítőkészségtől. Volt olyan is, hogy egyszer elfelejtettem egy határidőt, és megbuktam egy tárgyból mert nem adtam be, amit kellett volna, és a többiek kárörvendően jöttek oda hozzám, miközben senki nem szólt nekem a határidőről, pedig megtehették volna... Jó, persze nem elvárás, hogy szóljanak nekem, de a kárörvendésben csak a rosszindulatot láttam, és ekkor utáltam meg az egész jegyzet-osztogatósdit.

A másik, hogy a facebook csoportokban és nyilvános e-mailekben egy idő után azt láttam, hogy az alsóbb évfolyamoknak az én jegyzeteimet osztogatják tovább, és ezek a lump csőcselékek kapnak érte köszöneteket, és úgy viselkednek, mintha ez az övék lenne, és jószívűségből osztogatják másoknak, egyszóval az én tollammal ékeskednek. Na, ekkor telt be a pohár. Az utolsó években senkinek nem adtam semmit, max. a szűk baráti körömnek, akikben megbíztam, hogy nem fogják továbbadni.

Nem tudom, más szakokon mi a helyzet, de az enyémen a hallgatók nagy része ilyen semmirekellő nyomorék volt, akik állandóan húzták a szájukat, ha a tanár feladott valami kemény dolgot tanulni, és mindig azt kereszték, hogy ússzák meg lehetőleg nulla energiabefektetéssel a vizsgákat, és nem tanulni jártak egyetemre. Az előadásra nem jártak be, helyette állandóan züllöttek, buliztak. Ezeknek nem értem, mi a francnak kéne akár csak jószívűségből is segíteni, mert viszonozni biztos, hogy nem fogják.

És félreértés ne essék, én is buliztam, és ittam, de nekem az első az volt, hogy a zh-k és vizsgák meglegyenek, mindig ez volt a fontosabb, és olyankor nem csináltam semmi mást, csak tanultam. És ha hibát követtem el, vállaltam érte, hogy megbukok, és nem pofátlanul a tanárral kezdtem el perlekedni. Akikről tudtam, hogy ilyenek, mint én, azok a barátaim voltak, és azoknak adtam jegyzetet, ha épp nem értek rá bemenni előadásra, de a lúzer barmoknak nem.

Javaslom, te is tedd így.