A legtöbb embernek honnan van ennyi önbizalma?

Nekem van onbizalmam, nem is keves. Szerintem kisebb reszben a szuletett szemelyiseg, nagyobb reszben neveles kerdese. Nekem mar egesz kicsi koromban meghallgattak otthon a velemenyem, megvitattak velem, ahol lehetett figyelembe vettek. Megkaptam az elismerest is ha valamit jol csinaltam, soha nem romboltak az ombizalmam azzal hogy "te meg kicsi vagy, nem tudhatod" meg "ha majd felnosz megtudod", nalunk ez soha nem hangzott el. Ha valami blodseget beszeltem, akkor a szuleim turelmesen elmagyaraztak hogy az miert hibas, de nem azt mondtak hogy hulye vagy, hanem azt hogy mi a hiba a gondolatmenetemben.

Neha kivulrol az onbizalom bekepzeltsegnek tunik, ezt is megkaptam mar, pedig nem bekepzelt vagyok, csak tisztaban vagyok a sajat kepessegeimmel.

Nekem az egész gyerekkorom arról szólt, hogy egy semmirekellő, béna, buta senki vagyok, WCs néni se lesz belőlem, emellett napi szinten vertek és/vagy elhordtak mindennek.

Kamasz koromban, amikor életemben először lettek barátaim (általános végéig csúfoltak és kiközösítettek az iskolában) elkezdtem önismerettel foglalkozni, ill. belőlem alapból a "csakazértis megmutatom" dacot hozta ki a környezetem, nem zuhantam magamba, helyette tettem a céljaimért és elég messzire jutottam az induló körülményekhez képest, egy igen boldog életet építettem fel magamnak. Kimásztam egy ekkora gödörből, így tudom jól, hogy kimászok bármiből, amit az élet elém dob, ez önmagában is rengeteg önbizalmat ad. Szóval ez személyiség ill. hozzáállás és önismeret kérdése is a tapasztalataim szerint.

Az önbizalmat a következők határozzák meg:

1) Mit értél el, milyen vagy, milyen eredményeid vannak.

2) Ehhez hogyan viszonyulsz, hogyan értékeled - ezt pedig döntően meghatározza az ember környezete.

Vegyük példának a testépítést. Régen fele ennyire sem volt népszerű, ma meg már szinte alapelvárás, hogy egy férfi legyen kigyúrt. Egy átlagos srác megnézi magát a tükörben, és megállapítja, hogy ő nem izmos típus. (1. pont: eredmény).

Majd azt látja, hogy a környezetében egyre több a kigyúrt fiú, és izmok nélkül már lassan labdába sem rúghat a lányoknál. Ha esetleg még a rokonsága is piszkálja, hogy "sovány vagy, edzened kéne, össze vagy szakadva", akkor az még ront is a helyzeten. Kialakul a megítélése saját magáról (2. pont).

Így az átlagos fiú a testalkatára vonatkozóan önbizalomhiányos lesz. Ez ellen vagy megpróbál tenni valamit (ez a genetikájától függ és a pénztől, mert a testépítés nagyon sokba kerül), vagy beletörődik és úgy folytatja az életét, hogy hátrányban érzi magát, mert már lassan mindenki izmosabb nála.

Tehát az embereknek onnan van önbizalma, hogy

1) olyan jellemzőik vannak, ami erre okot ad (pénzes, jó a külseje, izmos, vonzó, közkedvelt stb.)

2) úgy ítéli meg saját magát, hogy az jó érzéssel tölti el.