Mit gondolnátok arról, aki 22 évesen lenne szakmai tanár középiskolában?

Érettségiztünk, amikor frissen végzett töritanárt kaptunk. Az volt a veszélye, ami be is következett, hogy a tanárral nagyon jóba lettünk, szabadidőben közös kirándulások, együtt ivások és a haveri hangulat rányomta a bélyegét a 18-19 éves tanulók hozzáállására a suliban is. Érthető, hogy nem tudtunk, nem is akartunk elvonatkoztatni, átesni egyik légkörből a másikra, ezért fájdalmas volt megérteni, hogy a tanárnak kellemetlen, ha bratyizik velünk. Így mindenki érdekében félúton váltott, és a visszafogott lett. Apróságokról van szó, mint a magázás-tegezés, ilyesmi, de a mai napig tisztán megmaradt bennünk (na jó, neki köszönhetem a töri és a fizika 2-es érettségit) :)

Amit akkor nem értettem, ma arra azt mondom, hogy mértékkel szabad közel kerülni a tanítványokhoz, mert az ilyen haversági kapcsolat általában egyenrangú, de a tanár-diák kapcsolat mindig egy fölé- és alárendelt viszony lesz. Ezek között nem szerencsés ugrálni.

Első vagyok, nekem az egyetemen tartanak olyanok is gyakorlatot, akik akár egy évfolyammal járnak fölöttem, nem tartom furcsának. Azért engedik meg nekik, hogy tanítsanak, mert értik a dolgukat. Néha jobb is, ha fiatal a tanár, mert jobban merek tőle kérdezni, mint egy olyantól, aki már 30 éve az adott témával foglalkozó nemzetközileg elismert szakember és azt várja el, hogy úgy értsük a dolgokat, mint ő.

Gimiben is volt egy fiatal tanárom, aki akkor végezte el az egyetemet, mondjuk mi nem 19-20 évesek voltunk, de tanár úrnak hívtuk, magáztuk, és csak osztálykiránduláson ittunk vele (mértékkel). Nem volt a haverunk, ugyanakkor jobb volt vele a kapcsolatunk mint az idősebb tanárokkal, szóval pozitívum volt itt is, hogy fiatal.

Az a teljesítményétől függ.

Van olyan évfolyamtársam egyetemen, aki teljesen képben van az összes tantárggyal, tart korrepetálást és simán taníthatná a dolgokat. Ilyen esetben minden rendben. Könnyebben kiépíthető sokszor a közvetlen kapcsolat.

A másik eset, nem túl kedvező. #5-ösnek sajnos nincs igaza. Az egyetememen van egy tanár, aki pár évvel idősebb, mint mi. Egyetem elvégzése után, szinte egyből tanár lett ott, pedig a teljesítménye nincs meg hozzá. Az órái szétszórtak, sokszor kifelejt fontos részeket, sok kérdésre nem tud válaszolni. A csoport többsége a másik csoporttól kéri el az ő jegyzeteiket, mert nekik egy másik tanár tanít. A dologra még rájön egy lapáttal, hogy próbál valamilyen szinten tekintélyt parancsolni magának, de nem a legjobb módon.

Ez nagyon tanár és osztályfüggő.

Ahogy előttem is mondták, a tanár mindig fölérendelt, a diák pedig alárendelt. Ha az osztály nem képes fölérendeltként tekinteni egy fiatal tanárra, akkor az a tanítás rovására megy. Ha az osztály "agyilag" rendben van és elfogadja a tanárt, nem ássa alá a tekintélyét, akkor minden rendben van.

Igaz

Én középiskolában mindig szerettem a fiatal tanáraimat; sokkal könnyebb volt beszélgetni velük, még "emlékeztek" a saját diákéveikre, és az elvárásaik is a jelenkort tükrözték, nem tartottak katonaszigort, "csak azért mert".

Volt olyan akivel péntek este összefutottunk kocsmákban, szórakozóhelyeken. Volt hogy keményen berúgtunk velük/előttük, de sosem voltunk "trógerek", hétfőn ugyanúgy végigültük az órát és tanultunk. Ezért működött. Más osztállyal ez nem jött össze.

A diákok egyébként kibeszélik a tanáraikat. Mikor fiatal tanárt kaptunk, mindig feljött az hogy biztosan nem talált jobb munkát, ezért lett tanár. Ez néha igaz is volt, nagyon látszik ha kényszerből tanít valaki, vagy azért mert szereti a tantárgyait és a tanítást.