Öregedés elfogadása (testileg és lelkileg)? Nektek, hogy ment?

A tested értéke nézőpont kérdése. A mulandó kinézet csak az egót táplálja, az igazi értéket az egészség hordozza.

Ha lemondasz az egóról, elmúlik a hiúságod is és rájössz, hogy a szaporodó ráncok legfeljebb a gyarapodó tudást jelentik és emlékeztetnek rá, hogy ebben az életben mindenki ideje véges.

Az öregedés elfogadható ha az embernek egészséges szociális és szexuális élete volt 16 és 25 (vagy max 30) között. Az az idő gyakorlatilag erre van, minden másra ott a maradék három/négy tizes.

Ha ez alatt az idő alatt szociálisan elszigetelt valaki, akkor viszont sehogy sem lehet elfogadni. Egyszerűen LEHETETLEN. Aki tud angolul, és érdekli a téma, annak erősen ajánlom, hogy olvassa ezt el, az egyik legjobb, legszókimondóbb és leghúsbavágóbban őszinte írás erről a témáról: [link]

Szerintem ez vhogy belülről jön meg az agyból.

Én 44N vagyok de lélekben 20 körül maradtam talán emiatt általában 4-6 évvel fiatalabbnak néznek. Ráncaim nincsenek. Nagyon laza vagyok, persze ez nem felelőtlenséget jelent, hiszen van két kamaszom ( akik imádnak h ilyen vagyok :-D). En sosem agonizaltam hogy oregszem sot konkretan most fiatalabbnak erzem magam mint 6 -8 eve...

Hát nem is tudom..

74 éveseb rendes munkaidőben dolgozom, olykor persze orvoshoz kell menni ilyen olyan szűrésre, hogy ami kezelhető, az ne hatalmasodjon el, kinézetemmel azzal az értelemben nem foglakozom, hogy ránc, vagy ilyesmi.

Ezt picit ellensúlyozza a növekvő testsúly, és napi aktivitásomnak köszönhetően (én így gondolom) lelkem is rendben van.

És olykor még mindig előfordul, hogy igazoljam, hogy ingyenesen utazhatom (egy évben max. 6*, mielőtt felhördülnétek).

Mint látod, nem foglalkozom a korom előrehaladtával, még hosszú távra is (5-10év) vannak terveim, várom a dédunokát.

Én így érzek, igaz, mintha rövidülnének az évek, megy egyik a másik után, de ez legyen a naptáram baja...

Ja! hogy egyszer keresztbehúzza valami? Akkor