Mit tegyek? Másokra haragszom, miközben magamra haragszom.

Az irigység a megfelelő szó a mostani helyzetemre. 20 éves lány vagyok, alapvetően jó indulatú és kedves vagyok másokkal, kissé naív is. Soha nem sajnáltam senkitől semmit, viszont most majd' szétvet a düh, két dolog miatt is.

Szeretném ha beszólogatás helyett inkább tanácsot adnátok. Tudom, hogy egyedül csakis magamra van okom haragudni.

I: Érettségi előtt nem tudtam eldönteni, hogy hova menjek továbbtanulni, ezért az egyik tanár ismerősöm ajánlotta a fodrász szakot abban a suliban ahol ő tanít. Gondoltam ez majd jó lesz mert otthon is dolgozhatok majd és szalont is nyithatok, legalább nem parancsol senki. 1 hónap után otthagytam a sulit mert nem tetszett. Máshova már nem vettek volna fel és amúgy se tudtam, hogy melyik suliba menjek. Most itthon ülök mert munkát nem találok egy érettségivel.

II: A barátom munkatársának a felesége fodrász, van egy gyermeke és nemrég született meg a második is. Saját fodrász szalonja is van.

A volt fodrász osztálytársaim szoktak feltölteni képet a facebookra meg olló, fésű a borítóképük és én dühös vagyok, szánalmasnak érzem őket és haragszom rájuk. Ha összefutok valamelyikkel nem mutatom ki amit érzek mert nincs rá okom.

A fodrász ismerősömmel se bánok rosszul ha találkozunk. Örülök, hogy boldog és úgymond bejött neki az élet mert elég rossz családból származik. Amikor megtudtam, hogy megint terhes akkor kicsit "haragudtam" rá de egyben örültem is neki. Ez azért van mert szeretem a gyerekeket és én is nagyon szeretnék de egyszerűen még nem lehet.

Kérlek titeket, tényleg ne bántsatok a válaszokban mert tudom, hogy nem helyes. És nem rájuk, hanem magamra haragszom. A suliban előttem is előttem volt a lehetőség de nem éltem vele. Ezért egyedül én vagyok a hibás, nem is okolok másokat. A másik dolog meg senki hibája, csak a fiatalságomé. A barátom mondta, hogy ma délután volt a fodrász ismerősnél, a múlthéten meg ők voltak náluk és mérges vagyok amiért én nem találkozhattam velük. Nem tudom miért vagyok mérges emiatt.

Egyáltalán nem vagyok ilyen típus, még sose voltam ennyire irigy senkire. Nem akarom, hogy ez így menjen tovább mert lelkileg és fizikailag is rosszul érzem magam miatta. Próbálom elfogadni, hogy ez van de nem megy.

Mit csináljak szerintetek? Mikor fog ez elmúlni?