Hogyan ne akadjak ki azokért a sérelmekért, amik már olyanok, hogy egyáltalán nem bírom megállni, hogy ne foglalkozzak velük?
"Animus magnus non curat iniurias" - momdta Hobbes (a nagy lélek nem törődik az őt ért sérelmekért). Ezek szerint én nem vagyok egy nagy lélek.
Multkor kórus próba volt és nagyon kiakadtam, hogy a két kórusvezető nem becsülnek meg
engem. Vagyis elméletileg csak-csak, de gyakorlatilag inkább hagyjuk... Ami azt illeti nem vagyok egy tehetségtelen énekes (és ezt nem azért mondom, mert beképzelt vagyok, tényleg így van), vagyis nagyon jó hangom van és ezt már nagyon sokan elismerték. Az egy dolog, hogy nem választottak be szólónak, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sérti az önérzetemet, hogy olyan embereket választanak ki erre a feladatra, akik egyáltalán nem jobbak nálam (mondhatni úgy is, hogy rosszabbak). Aznap emiatt nagyon berágtam, felpattantam és kisétáltam a kórusteremből, közben a tanár megkérdezte, hogy hova megyek, én meg erre: "Haza". Ősziszünet után behívtak az igazgatóiba és a két kórus vezető (köztük egyik a suli igazgatója), megkérdezték: Mégis ezt
hogy képzelem?
Én erre udvariasan megmondtam, hogy mit gondolok erről az egészről és azt is megmondtam, hogy nem vagyok beképzelt. Erre ők megmondták, hogy igen is az vagyok, meg így úgy amúgy. De, ami nálam kiverte a biztosítékot az az volt, hogy meghazudtoltak. Azt mondták, hogy én ordibálva válaszoltam és ezek után becsaptam az ajtót, ami nem igaz. Majd ezek után azzal jöttek, hogy én el vagyok szállva magamtól és én kitaláltam, hogy szoprán1 vagyok és nem értem meg, hogy miért raktak a szoprán2be, és ez az állítás szintén nem igaz. Sőt év elején megnézték a hangomat és ők mondták meg, hogy szoprán1. Majd megint azzal jöttek, hogy önértékelési zavarom van. Csak ebben az a vicc, hogy tavaly, amikor kikérdezték a darabokat és rám került a sor mindig megemlítették, hogy gyönyörűen énekelek. Szóval legalább 5 percen keresztül mondogadták, hogy én milyen izé vagyok. Egy idő után már nem is küzdöttem, mert semmi értelmét nem láttam.
Mikor véget ért ez az egész, felfogtam, hogy mennyire felhábirító, hogy meghazudtoltak, de nem igazán törődtem vele. Végül német órán kezdtem igazán rosszul érezni magam emiatt. Ráadásul német után kórus is volt. Na akkor kezdtem igazán kiborulni. Kórus alatt már nem bírtam magamon uralkodni és el is sírtam magam, majd gyorsan kiszaladtam a mosdóba, hogy megnyugodjak. Szerencsére az egyik osztálytársam utánam szaladt és megvigasztalt, majd visszamentünk a próbára. De végig szörnyen éreztem magam. De inkább gyengének, mert, hagytam magam, hogy az a két szemét qrva megtörjön.
Most jöhettek azzal, hogy ők értik a dolgukat, mert zeneakadémiát végeztek...., de mi van akkor, amikor diszkriminálnak. Direkt azokat a diákokat választják szólónak, mert vagy s*ggnyalók vagy az egyik hozzátartozójuk egy befolyásos valaki, addig a többi tehetséges gyereket csak támasznak használják, mert ők nem olyanok.
Amúgy nem csak én szenvedek ebben. A bátyám 7 éves korában perfektül beszélte az anyanyelvét, mégis az iskolai előadásokban a pöszés gyerekeket választották főszereplőknek. Mellesleg a bátyám egy kimondottan jó magaviseletű gyerek volt.
A fő problémám az, hogy ezeket képtelen vagyok kezelni. Főleg azt, amikor egy tanár meghazudtolja a diákot, csak azért, hogy bebizonyítsa az állásbontját. Ez annyira gerinctelen.
válasza:
válasza:Azt nem tudjuk, hogy mennyire van igazad, de azt meg neked kell elfogadnod, hogy az élet nem habostorta.......
Akárhogy is van (ha neked van igazad, ha nincs), el kell tudni fogadni, hogy lesznek és vannak az életben olyan események, amikor igazságtalanság ér. Ilyen az élet. Aki ezt nem képes elfogadni, az megkeseredett, és csalódott lesz. Tedd magad túl rajta.
Az meg külön szépséges, hogy emiatt két büdös qvaként aposztrofálod őket.
válasza: válasza: válasza:Szerintem itt nem csak arról lehet szó, hogy "meg kell szokni", vagy az "élet nem fenékig tejfel" szövegek.
A leírásodból pl. kicsit kiszűrődött egy bizonytalanság önmagaddal szemben amikor felvágsz azzal, hogy tavaly mit mondtak rólad. Ezt érvként kicsit már azért is tartom nevetségesnek, mert egyrészt attól, hogy valakit egyszer vagy többször, néha megdicsérnek, az helyzet kérdése is, ettől még nem kell az illető elkönyvelje magáról, hogy ő mindig milyen jó, mert talán épp ez szülhet beképzeltséget.
Ez olyan, hogy tegnap szuperül alakul és jó vagyok, de attól még lehet, hogy holnap már kevésbé jó vagyok, mert az állapotom és helyzetem kérdése. Szerintem már azért is rengett meg az önismereted ezen a ponton, mert tényleg úgy jött ki a kérdésben, mintha te sem tudnád tisztán meghatározni azt, hogy valóban annyira érdemes vagyok all_the_time, de felvágsz azzal, hogy tavaly mit mondtak rólad.
Másrészt az is benne van a pakliban, hogy az élet nem csak rólad szól, és nem csak körülötted kell forogjon a világ, SŐT még azok körül sem, akik a legjobban a világon, tehát ha te bizonytalan is vagy ezen a ponton, gondolj arra, hogy akik már magabiztosan kijelenthetik, hogy ők a legjobbak, azok körül sem fog föltétlenül a világ forogni.
Pl. Legutóbb én is zavarban voltam attól, hogy jelentkeztem egy számomra nagyon kedves művészkörbe, ahol jó volt, és engem is dicsértek, de legutóbb nem vettek fel, amikor jelentkeztem. Persze attól még nagyon előnyös volt odatartozni, hiszen azt követően is ajánlgattak máshova, ami által több kapcsolatot szerezhettem. De a jelentkezés visszautasítása (ami akkor furcsán esett) arról szólt, hogy másokat is ki kell próbálni, mások is lehetőséget kapnak, hogy ők is fejlődjenek, mert így emberi. Szóval csak annyit tudok mondani, hogy az ilyen helyzetet egyszerűen türelmesen kell kezelni. Tulajdonképpen az a nevetséges a hisztidben, hogy ez most épp arról szól, hogy nem választottak be szólónak, még nem tudhatod, hogy egy másik helyzetben lehet, hogy még jobb lehetőséget kapsz. Szóval ez csak puszta türelmetlenség és az a tipikus eset, amikor valamihez ragaszkodsz , mert nem kapod meg, de attól még nem abból az egyetlen egy szerepből áll az életed. De ha ezen feszengsz HAJSZÁLHASOGATÓAN és fölöslegesen, azzal csak saját magadat is kimerítheted FÖLÖSLEGESEN. Azért írom, hogy mindez fölösleges, mert te azt állítod, hogy nem becsülnek meg téged egy pillanatnyi csalódás miatt. Most képzeld el, hogy egy másik helyzetben kapnál egy jó érdemes szerepet. Akkor ez esetben mit szólnál, mikor azelőtt egy hónappal/évvel mindennek összehordtad a kórus társaidat hisztiből, csak mert türelmetlenül kezelted azt, hogy mindig minden időben te kellene legyél a középpontban.
Végül is én nem mondom neked, hogy ne törődj a téged ért sérelmekkel:) Viszont azt mondom, hogy ideiglenes sérelmekkel ne törődj. Csak akkor lenne okod haragudni valakire, ha folyamatosan sértene. De az olyan helyzet, mikor vannak jó napjaim, de vannak kevésbé jók, azokból mégis minek VÉGLETES kiakadást csinálni? Mert te szerintem a kirohanásaiddal épp azt csinálod! Végzetesnek éled meg azt ami pillanatnyi helyzet és mulandó, olyan dolgokat, amikből nem lehet egyértelműen leszűrni azt, hogy "téged marhára nem értékelnek, semmit sem értékelnek belőled". Nem hinném, hogy ezt lehetne leszűrni ebből szó szerint. De te mégis ilyen végítéleteket hánysz az egészre.
Ha annyira fontos, akkor alapíthatsz valami magán kórust, ahol te vagy a főnök meg minden. De ha az ember egy közösségen van, arra az jellemző, hogy egy csapatban játszol és a csapat érdekét nézi mindenki, az baj lehet, ha valaki úgy viselkedik, mintha körülötte forogna az egész, mert ez arról szól, hogyha tényleg azt akarod, hogy körülötted forogjon, akkor: making an own company:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!