Szerintetek van, illetve lesz-e valaha értelme az életemnek?

Kisgyermekkorom óta szeretek olvasni. A könyvek megihlettek arra, hogy én is írjak történeteket, verseket. Bár parancsszóra nem tudok alkotni, hisz azt vetem papírra, ami bennem van, amit tapasztalok. Nem hírnévre vágyom, sem gazdagságra. Soha semmit sem írtam azért, hogy megnyerjek vele egy pályázatot. Viszont mégis csak jó volna, ha a körülöttem lévő emberek értékelnéknek. Ezért azoknak, akik fontos szerepet töltenek be az életembe, akik nagy hatással vannak rám, azoknak mindig odaajándékozom valamelyik művemet. Csakhogy nem mindenki jelez vissza. Egyesek el sem olvassák. Így értéktelennek érzem az írásaimat és magamat is. Egyszerűen értelmét sem látom az életemnek. Ugyanis hiába alkottam valami kiemelkedőt vagy csak egész jót, attól még nem értem el semmit sem. Ugyanott tartok; olvasóközönség és szponzor nélkül csak amolyan hobbi író vagyok, aki sosem tud befutni bármennyire is jók a művei.

Igyekszem célt találni az életemnek. Valamit elszeretnék érni. Ha nem is sikert, hát megbecsülést. Olyasvalaki szeretnék lenni, akire szívesen visszaemlékeznek az emberek. Mondván tettem valamit értük eés mindenkiért. Tehát volt értelme megszületnem és élnem.