Nem merek elköltözni/külön élni milyen dolog az?

30 éves vagyok, szakmunkás több építkezési céghez bedolgozott vállalkozó 30 alkalmazottal... 7 számjegyű összeget keresek havonta, de még midig szüleimmel élek... igaz már nem panelban mint régen, hanem egy 2 szintes 5hálós házban, de soha semmi cikit nem éreztem ebben... több generáció együtt, legalább soha nem gond, hogy ki vigyázzon a gyerekekre stb stb... rengeteg előnye van...

Szerintem inkább az az elképesztő, hogy manapság mindenki egyedül akar élni, pedig az ember társas lény...

Manapság sokan látják úgy hogy előnyösebb együtt lakni a szülőkkel. Számolj csak utána anyagi szempontból, hogy például albérletre és rezsire mennyit dobnál ki évente. Nem kis összeg jön ki. Valamikor én is együtt laktam a szülőkkel huszonévesen és a háztáji gazdaságukban tevékenykedtem, mellette nem dolgoztam sehol. Az volt életem legszebb időszaka. Később saját lakásom lett, de a háztájiban előállított élelem továbbra is nagy előny volt. Ez akkor vált érezhetővé amikor már nem működtettük a gazdaságot és mindent úgy kellett megvenni. Ma gyakran gondolok arra hogy ismét beüzemelem a gazdaságot a szülői házban mert szabadabbnak éreztem magam és az sem tagadható hogy a fúrt kútjainkban jobb víz volt mint a vezetékben, ráadásul ingyen és az élelem is egyértelműen egészségesebb volt a saját kertben és gyakorlatilag az is ingyen.

Persze a másik oldala meg az hogy a kaland és függetlenség. Ma sem mondtam le arról hogy kipróbáljam milyen lenne mondjuk Miamiban vagy egy hasonló csicsás városban élni. De nagyon jó életszínvonal kellene ahhoz hogy ne vágyjak vissza oda ahol boldog és szabad voltam, a szülői fészekbe.

33 éves nő vagyok, most szingli, egy nagy kertben van két ház, egy kisebb lakás amiben én élek, anyám a nagyobb házban él, külön lakok de mégsem. Semmi értelmét nem látom, hogy azért költözzek el, hogy idegeneknek megfeleljek plusz pénzkidobás szó szerint.. Tudok spórolni, főz rám- én adok pénzt neki, segítek amiben tudok neki. win-win. Pesten laktam albiban és volt, hogy 2hétig beteg voltam influenzás és senki nem segített, gyógyszert kiváltani ilyenek, a legeslegrosszabb érzés, amikor beteg vagy és senkire se tudsz számítani.

Kérdező, ha lesz egy olyan meló ami megéri elköltözni, próbáld ki, még utána is hazaköltözhetsz ha nem jön be. De valószínű, neked jobb ha még pár évet otthon töltesz.

A helyzet az hogy rettentoen onallotlanra neveltek, es ez nagyon gaz.

Gondolom parkapcsolatod sincs. Majd te leszel az aki 40 evesen meg mindig a szuleivel el es soha nem volt parkapcsolata, es akinek a hata mogott az egesz falu rohog.

Gondolom anyadek tartanak el.

"semmi cikit nem éreztem ebben... több generáció együtt"

A feleseged meg irogatja a kerdeseket a gyakorira hogy anyosom mar megint a cuccaim kozott kutatott, mindenrol tudni akar es megbolondul ha nem koltozhet mar el.

19 éves korom óta külön élek a szüleimtől, el se tudnám másképp képzelni. Szerintem kevés jobb dolog van az önállóságnál, annál, hogy egyedül érsz el sikereket, magad intézed a teendőid (még ha a házimunka nem is leányálom, borzasztó szánalmas, amikor felnőtt embernek a szülei törlik ki a popóját is kb.), ellátod magad és önállóan hozol döntéseket.

Az elmúlt 10 évben laktam lakótársakkal, egyedül, most a párommal élek. Mindegyiknek megvan az előnye/hátránya és más-más életszakaszban másra vágyik az ember. Viszont jobb esetben az embernek van belső igénye arra, hogy egyedül képes legyen megállni a lábán. Akiben ez huszonéves korára nincs meg, annál vagy borzasztóan elrontották a nevelését a szülei, vagy van valami pszichés problémája, vagy későn érő típus (de az utóbbi azért 24 évesen már durva).

Te tényleg úgy hangzol, mint valami óvodás, akinek esze ágában sincs felnőni. Még jó, hogy nem kötelező, ha neked így jó, akkor 40 évesen is csinálhatod.. Viszont annyi, hogy ennek a következményeivel is számolnod kell.