Miért bunkók és mogorvák a pénztárosok?

Én tudom, hogy pocsék, ha kevés a fizetés, de attól nem lesz több, ha a vevővel mogorván bánik, a béremelést a vezetőknél kell kiharcolni. Amikor volt a boltzáras mizéria, volt, aki pont azért nem örült bolti dolgozóként a boltzárnak, mert plusz pénztől esett el, amire amúgy szüksége lett volna, nyilván, ahol ilyen nem volt, azok morogtak a vasárnapi nyitva tartás miatt.

Ettől függetlenül én el tudom képzelni, hogy adott esetben ezért is viselkednek némelyek úgy, ahogy, mert nehéz a megélhetés, és így is, úgy is ugyanazt a pénzt kapják, akkor nem erőltetik meg magukat, de lehet szimplán rossz napjuk nekik is, hiszen ők is emberek.

Ha őszinte akarok lenni, az okát megértem, mert én is dolgoztam kereskedelemben. Minden pénztáros kedvesen, mosolyogva kezdi, aztán a napi 30. idióta vagy tahó vevő után nehéz kedvesnek maradni. Na, itt jön az, hogy azért nem lehetetlen, de ahhoz egy pici energiát kellene befektetni, és nem azokon leverni a feszkót, akik normálisak. Mert én azért illedelmes és kedves tudtam maradni akkor is, amikor még abban az időben, amikor nem volt elállási jog, és csak hibás termékre kellett visszaadni a pénzt, a goromba neveletlen nyanya visszahozta, hogy "a menyeméknek vettem karácsonyra, mégsem tetszik, és hallottam ám a rádijóba', hogy vissza lehet kérni érte a pénzt" (igen, a HIBÁS termékért, akkor).

És igen, én is fel tudom húzni magam, hogy amikor nem szolgáltam rá, akkor tahóskodnak velem az eladók (vagy BÁRKI). Pl. amikor egyedül megyek nem túl erős nőként nagybevásárolni, és már látványosan sóhajtoznak, ha a pénztár végénél nem 2 mp alatt pakolom össze a cuccom. Múltkor a srác konkréten nem is a kezembe adta a visszajárót, hanem leb.ta a pakolórészlegre, és úgy szedhettem össze a fémpénzt egyesével. A másik kedvencem az, amikor nekem a k...a anyámat, amiért nincs apróm. Tudom, milyen érzés, de akkor a helyzetet okoltam, nem a vevőt. Igen, volt, hogy épp csak 20e-s maradt nálam egy 1400 Ft-os vásárlásra, mert a többi aprót többi hasonszőrű helyen kellett hagynom. Akkor a pénztáros max. fúj egy nagyot, és nem velem flegmáskodik, hanem megkérdezi a másik pénztárat.

Hasonló dolgok:

- bevezetnek egy vadiúj bankkártyaolvasási rendszert, aztán csodálkoznak, ha vki nem tudja, hogy kell használni (pl. Müllerben vannak olyanok, ahova nekem kell bedugni a kártyát... ugye nem ehhez vagyok szokva, nem is nagyon tűnik különbözőnek a régi típusnál, erre a pénztáros flegmán mondja, hogy "Jaj, hát azt neked kellene ám bedugniiiii!" honnan tudhatnám? ki sincs írva rendesen... plusz nem járok napi szinten Müllerbe, hogy tudjam)

- vmiért nem olvassa le a bankkártyát a készülék, erre AZONNAL, "szar a bankkártya, fizessen kp-ban" ahelyett, hogy megnézné, mi a gond. Azóta a kártyát több helyen sikeresen használtam, szóval valszeg nem dugta be rendesen vagy az ő termináljukkal volt probléma... de nyilván azonnal azt kell mondani, hogy én vagyok a hülye

- volt már olyan, hogy a pénztáros fikázta a megvett árumat, hogy az milyen ronda

- Rossmann, pénztár. Vettem egy terméket az akciós tálból, kiderült rossz matrica került rá, és drágább. Kérdés: "UGYE így is megveszi?"... mondtam nem, azt az árat már nem érné meg nekem. Erre nagy duzzogva lehúzza a cuccot a matricás áráért (ami ugye a szabály), odavágja elém a pakolórészre, és el sem köszön...

Igen!

Meg szerintem akármilyen rossz kedve van, egy köszönésbe nem kéne belehalni.

Én ha odamegyek a pénztárhoz mindig köszönök, hiába borzasztó a napom, rosszul vagyok stb.. Ezt így illik. Én sem azt akarom hogy jópofizzunk egymással, csak adjuk meg a tiszteletet.

Elég nagy a munkaerőhiány, így nem meglepő, hogy sok helyen flegma, alacsony végzettségű, világra dühös eladók vannak, kivéve az Aldi, ahol kötelező udvariasnak lenniük, csak 1-2 flegma virágszál van.

A dohányboltok meg a tényleg a legalja. Már ritkán sem megyek be energiaitalért, inkább megveszem máshol előző nap, ha ünnepnap jön. Tényleg olyan érzése van az embernek, hogy előírás, hogy minél butább és bunkóbb legyen egy dohánybolti eladó.