Néha teljesen rámtörnek a negatív, már-már depressziós gondolatok. Mit tudok ezek ellen csinálni?

Néha egész nap gondolkodom azon, hogy jó helyen vagyok-e, jó úton haladok-e? Egyetemre járok, a szaktársaimmal elbeszélgetek , de barátomnak nem nevezném egyiket sem. Gyekran nincs közös témánk. Nincs egy fix társaság, akivel bárhova elmehetek, mert vagy nincs kedvük jönni, vagy nem is szeretik ahova én mennék. (Például koncertre.) Nincs egy olyan ember sem a környezetemben, akivel órákig el tudnék beszélgetni, pedig ez korábban jellemző volt rám, szerintem elég széles a látóköröm. Hiányoznak a barátaim, de ők más városban tanulnak. A szakomat is leszólják néha, hogy nem jó semmire, nehéz vele érvényesülni. Nekem is felemás érzéseim vannak, egyszer úgy érzem nagyon is jó helyen vagyok, máskor rám tör a rossz kedv és csak feküdnék egész nap otthon. A tanulással nincs gondom, többnyire érdekel, rá tudom venni magam ha kell tanulni, sőt az egyik legjobb vagyok az évfolyamon. De gyakran mégis egyembe jut hogy mi lesz ha tényleg nem találok vele munkát, vagy ami rosszabb: Olyan munkát találok vele amit nem szeretek.

(földrajzra járok)