Miért van ez a fura érzés?

Teljes mértékben igaza van az első válaszolónak. Én iszonyat kövér voltam, de lefogytam, igaz még van miből fogynom, de ezt apránként teszem sok ember tanácsára mert okom van erre. Én össze is kaptam magam az életbe, igyekszem minél jobban törekedni arra hogy jobb életem legyen.

Én magam is hasonló vagyok mint te kérdező, sok embert sajnálok, leginkább másban segítek az embereken, és sok embernek segítettem amiben csak tudtam. De itt jött az amit az első válasz adó írt hogy kb lesz@rtak. ez így is volt, én adtam, adtam, adtam, de mástól kb semmit nem kaptam. A sok emberből csak 3 olyan ember volt akik adtak is valamit amikor én szorultam arra. Van olyan is akivel kölcsönösen segítettük egymást, aztán amikor egyre több lett az amikor én adtam segítséget akkor picit besokalltam és egyszer mondtam nemet. Az a "nem" válasz azt okozta hogy ő volt megsértődve és hozzám vágta hogy ő mennyi mindent adott vissza. Igen akkor visszaadta ebbe igaza is volt, de az utóbbi időben 20x ugrottam, mindent otthagyva ami nekem fontos volt mivel barátok voltunk így segítettem amiben tudtam, de azt már nem fogta fel hogy még a nem válaszom előtt kértem arra hogy segítsen nekem néhány bútort átpakolni egyik szobából a másikba, ő nem jött mert dolga volt. Jó megoldottam másképp, aztán utána is még adtam neki segítséget pofa vágás nélkül, de utána megint kértem tőle egy segítséget valami apróság kellett volna ami náluk a boltban kapható, és kértem hogy vegye meg, pénzt is adtam volna rá mert akkor már zárva vannak amikor szabad időm lenne. Ő arra is nemet mondott hogy nem vette meg mert nem vette meg. Akkor ugye mondtam semmi gond, mert akkor mentem amikor kellett volna így megoldottam másképp. És itt jött az hogy még akkor várta volna el hogy segítsek neki, de nemet mondtam. Azóta ő van megsértődve. Én érdeklődtem irántuk hogy vannak, szimplán baráti alapon, de lerázott. Legutóbb telefont se vette fel, vissza se hívott facebookon sem reagált semmit. Még az utcán is elment mellettem úgy hogy rám sem nézett. Sok embertől kaptam vissza a nagy semmit segítségért cserébe és ezek kiölik emberből azt a szándékot hogy önzetlenül segítsünk másokon akár idegenen ha bajban van, és sajnos itt van probléma a világgal hogy tényleg aki önzetlenül segít szinte semmit nem kap vissza. Aki meg nem segít annak az ölébe hullik elég sok minden. Én egyszer mindenkinek segítek de bizonyos határokon belül, ha nem kapom vissza amit adok, akkor magára vessen.

Én is sok embert sajnálok de már kialakult bennem egy emberismeret és bár még így is követek el hibákat de tudom hogy ki az aki segítene és ki az aki nem.

Legutóbb egy olyan kollégám mentett meg a kirúgástól aki csak egyszer kért tőlem segítséget, én semmit nem kértem tőle. 2 év alatt észrevettem hogy mások többet adtak neki mint amit ő vissza adott és akkor leírtam magamba hogy akkor ezek után tőlem se számítson semmire, ennek ellenére jóba voltunk. Viszont a kirúgástól önzetlenül mentett meg.

De kevés az ilyen ember aki előbb utóbb vissza adja amit kap.

Egy volt munkatársam mondta azt hogy "jó tett helyébe, jót soha ne várj! Csak nagyon nagyon ritkán." Nem igazán értettem meg de idővel rájöttem hogy totál igaza van.

Oké hogy segítenél, segíts is, de ne vidd soha túlzásba mert saját magadra nem lesz időd, és csak nagyon ritkán kapod vissza. Hidd el nekem, azért jó ha segítesz, és segíts is, de ne vidd túlzásba ha azt érzed hogy ők nem adják vissza a szándékot hogy akkor most ők segítenek. Nyilván ha valaki bajban van az utcán egyértelmű hogy segítünk, de akivel egyközösségben vagy és összehaverkodtok akkor figyelj oda hogy te mennyit adsz, és mennyit kapsz vissza. Ha arányosan adsz és kapsz akkor nincs gond, de ha te többet adsz akkor gondolkodj el hogy le kéne állnod az adakozással. Ha meg esetleg te kapsz többet és a körülményeket is figyeld akkor add is vissza a megfelelő időben.