Miért tiszteletlen a férjem a fiunkkal?

Sosem gondoltam volna, h ilyenné válik a párom. 10 éve vagyunk együtt, eddig jól elvoltunk, de 3 hónapja megszületett a kisfiunk.

Azóta természetesen a baba miatt, mint ahogy gondolom más családban is, sok minden megváltozott.

3 órás periódusokban "élek" úgymond a babával, eszik, játszik, alszik. A párom itthonról dolgozik.

A szülei gyakran állítanak be váratlanul, kérdés nélkül, csak úgy, hogy erre járnak és megnézik a babát. Ez nem igazán tetszik nekem, mert ha szólnának, akkor tudnám mondani, mikor vagyunk fogadóképes állapotban, de a párom ebben nem valami segítőkész... majd lejjebb ezt is írom.

Szóval az a gondom, hogy ha altatom a babát, akkor sokszor oda sem figyel a párom, hogy épp altatok és bejön hozzánk a szobába hangosan mondani valamit (olyat, ami tökre ráérne később is), vagy hangosan telefonál stb... így felébreszti a babát és kezdhetem elölről az altatást.

Délutánonként munka után sokszor tesz-vesz itthon (megszerel dolgokat, az apjával fúrnak-faragnak), ami tök jó, de sokszor emiatt a baba szintén nem alszik.

Ha a párom szülei beállítanak kérdés nélkül és én épp szoptatok, akkor húzkodja a szemöldökét, hogy miért pont most etetek, mikor a szülei megnéznék.

Ha szóba hozom, hogy ne beszéljen hangosan, épp altatok, akkor kiakad, hogy ő már nem is mondhat semmit, ha kérem, hogy beszéljen a szüleivel, hogy hívjanak, ha jönnének, akkor azt mondja, úgysem lehet nekik szólni, mert ők nem tartanák be az ilyesmit (mondjuk ez tényleg igaz, mert anyóst 4x kértem már, h hívjon, mielőtt jön, megígéri, h oké, aztán ugyanúgy beállít szó nélkül). Emiatt olyan lettem, hogy letojom, ha jönnek, ha altatok, akkor altatok, ha etetek, akkor etetek, rájuk csukom az ajtót és szarom le, ha játékidőben jönnek épp, akkor mákjuk van. Nem tudok már mit csinálni ezzel.

De a párom jobban zavar. Eddig nagyon jól megvoltunk és tényleg mindent megcsinál itthon, sokat segít, sokat dolgozik, stb... jó társ volt. De most olyanná vált, mintha nem akarna a baba miatt változtatni, nem fog arra figyelni, hogy ne zörögjön, ha a fia alszik stb...

Többször próbáltam beszélni vele erről, de kiakad, hogy nekem már semmit sem lehet soha mondani sehogy, mert vagy etetek, vagy altatok.

Most is épp aludnia kéne a babának, de felébredt, mert a párom az apjával a kandallót szerelik elég hangosan és senkit sem zavar, hogy emiatt a baba nyűgös lesz és ezzel velem is kicsesznek.

A három hónap alatt lassan én már szinte ki is ábrándulok emiatt a páromból, szerintem a babához igazodás lenne most a legfontosabb, de így lehetetlen. Néha már gondolkodom, hogy lelépek és talán el is válok. Sajnálnám, mert eddig nagyon szerettem őt.

Miért változhatott így meg?