Szürkének érzem a napjaimat nem látok örömöt semmibe nem köt le semmi mit tegyek?

Úgy érzem nincs értelme az egésznek, mintha csak egy eszköz lennék aki szabályok szerint él a semmiért.. felkelek ide megyek oda megyek ezt intézem azt intézem hazajövök enerváltan és akkor ennyi? Még normális emberi kapcsolataim sincsennek, akik voltak barátok lekoptak, igy kérdés, kiért változtassak, miért? most ha teszem azt kifestem a szobám falát, senki nem látja tudja, magamnak meg miért? oké hogy én csináltam.. de valahogy még sem érzem az eredményét. Vagy elolvasok egy könyvet, vagy veszek egy nagyobb tvt, vagy Külsőre változtatok a stilusomon. De kinek? Nem látom értelmét. Nem tudom mások hogy csinálják, hogy boldogok, pörögnek.. nekik nincsenek ilyen gondjaik.. úgy gondolom erre rákell születni, mindenre, hivatás hivatottságra is. Most az más hogy valaki normális életenergiával születik, van iqja és már egészen gyerekkorba elkezdi magát fejleszteni eldönti hogy mit akar, és rááll a pályára, már sinen is van, szocializálódik, megy neki normálisan az élet.. És más az hogy valaki 25 év fölött ott van és sodródik, vergődik, mert ő nem alapozta igy meg, igy utólag meg már nehezebb.. Még is mit, hogyan találhatja igy meg az ember a helyét ha még a kommunikáció se megy, és nincs egy határozott életpályája?