Szürkének érzem a napjaimat nem látok örömöt semmibe nem köt le semmi mit tegyek?

A kérdés jó. Átérzem a problémát.

Aki energiabomba az tuti nem magányos hanem kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik. Magányosan nehéz pozitívan meg energikusan állni az élethez. Társas lények vagyunk, kellenek mások ahhoz hogy jól erezhessük magunkat.

Kezdetnek egy kutya is megteszi, akivel legalább törődhetsz és kimozdulsz. Iletve lehetőséget teremt hogy közösségbe kerülj pl. Kutyaiskola.

Nekem macskám van, vele nem járhatok sehova mert fél mindentől. :D

Keress hobbit, fejleszd magad, keress hasonló érdeklődésű embereket beszélgess sokat sokféle emberrel és rögtön jobban fogod érezni magad.

De végső esetben egy pszichológus is segíthet megtalálni a gátat ami miatt ez a helyzet fennáll.

https://www.youtube.com/watch?v=27TVVH8cJ-I

én is hasonlóan érzek

"Vagy elolvasok egy könyvet, vagy veszek egy nagyobb tvt, vagy Külsőre változtatok a stilusomon. De kinek"

Én mindent magam miatt teszek. Én vagyok az egyetlen aki miatt élek, magamat szórakoztatom. Nekem az jön le hogy te mások miatt akarnál változni. Ha lenne valakid akkor szerintem jobb lenne a helyzeted.

Ugyanígy érzek én is.

Nekem a megoldás a pénz lenne, ami viszont sose lesz... legalábbis ha ebben az országban maradok.

Hasonlóan vagyok én is, bár igazából én szeretek egyedül lenni, vagy nem vagyok egy társasági lány, teljesen jól érzem magam itthon, a saját kis világomban. Inkább a mókuskerék miatt szoktam érezni azt, hogy ebből áll az élet, hogy megy dolgozni az ember majdnem minden nap, aztán itthon, meg szabadnapokon már inkább csak döglök, nem fogok bele semmibe, mert úgy érzem, hogy munka mellett már túl sok időt rabolna el :/ És jövőképem sincs semmi, mert azt látom, hogy akárminek tanulnék, ugyanúgy melóhelyen kéne szívnom az egész életemet, néhány kivételtől, amit viszont lövésem sincs, hogy meg lehetne egyáltalán valósítani.

Én sem értem másokat, sokan egyetem, mellette még munka, meg nyelvtanfolyam, másodállás, akármi, én meg már a sima 8 óra munkát és soknak érzem, nem tudom mások hogy bírják. :/