Nem szeretnék szomorú lenni, de boldog se. Most ez, hogy van?

Alapjába véve elég sokat gondolkodom mindenen, sokszor szoktam aggódni dolgokon. De az a lényeg, hogy egy ideje (1-1 és fél éve) nagyon szomorú vagyok, mert sok rossz dolgon rágódóm, amik letörnek.

És ez a gond: amikor örülök, mert próbálok boldog lenni, nem csak annak tűnni, akkor nagyon megharagudok magamra, hogy miért vagyok ennyire pozitív, miért gondolok jó dolgokra és miért érzem jól magam. Furcsa, mert mintha "megcsalnám" a régi melankolikus "énemet" olyankor, és el kezdek félni, hogyha örülök, akkor egy idő után valami úgy is megint elrontja a kedvem, és inkább akkor vagyok bús, és nem boldog.

Teljesen berögzült ez a gondolat. Nem tudok magamon segíteni, ezért kérek itt segítséget.

Köszönöm, hogy elolvastátok! :)