Jogosan tartom magam önzőnek emiatt? Vagy megérthető? Többi lent

mindenki azért érzi ezt normálisnak, mert NEM VELE történt meg, és megkönnyebbül, hogy az egyébként sz..r helyzete még se olyan sz..r, mert lehetne rosszabb is, hisz a másiknak még rosszabb!

ne a másikkal foglalkozz, hanem a saját életeddel!

(részvétem a rossz gyerekkorod miatt, átérzem a helyzetet, nekem is megkeserítette a gyerekkoromat anyukám daganatos betegsége, máig benne van 11 év óta)

lehet, hogy egy kicsit önző vagy, de nem is vagy empatikus a másikkal szemben, kicsit kárörvendő is vagy!

és egyáltalán nem érthető meg!

mindenkinek megvan a maga problémája, ami számára a legnagyobb.

Amíg a hús-vér emberek problémáira normálisan reagálsz, teljesen normális, amit érzel.

Nem vagyok nagy szaki az ilyenben, de valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az ember önmagát keresi a művekben. Nyilván máshogy örül az ember egy olyan karakternek, akire fel lehet nézni vagy bele lehet szeretni, de nagyon különbözik tőle, mint egy olyan karakternek, akinek _érted_ a problémáit, mert átéltél már hasonlót, vagy akiből inspirációt meríthetsz, mert lám vele is hogy kibabrált az élet, mégis túlélte. És igen, ettől érezheted jobban magadat :)