Megérthető szerintetek, hogy feladtam vagy kényes vagyok?

Korábbi munkahelyem egy csoda volt, szuper kollégákkal. Persze voltak ott is emberek, akik nem bírtak,.de kezelhető volt. Mostani helyemen fél éve vagyok és kikészültem. Az hagyján, hogy ketten nem szólnak senkihez, mert ők így döntöttek. Ez legalább nem ellenem irányul. Páran azért nem bírnak, mert a másik jelöltet akarták felvenni és iszonyatosan bánnak, beszélnek velem. Mert ha elmegyek, jöhet az ő jelöltjük. Azt nézik, hol hibazok, direkt úgy intéznek minden nap mindent, hogy ne tudjak kimenni ebédelni, ha mégis, akkor pár perc múlva már szólnak, hogy menjek.vissza. Én dolgozom a legtöbbet, ezt elismeri mindenki, mégis állandóan csesztetnek, hogy többet dolgozzak, beszolnak nekem ügyfelek előtt, direkt rossz információkat adnak át. A főnök sokszor nincs ott és persze inkább hisz nekik mint nekem, mert őket régebb óta ismeri. Az egy szerencsém, ami miatt eddig bírtam, hogy van még egy kollégám, akivel így bánnak. De nálam betelt a pohár, és új munkát keresek. A család szerint megfutamodok. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Kedvesen álltam mindenkihez, mindent mezcsináltam, amit kértek, nem szóltam egy rossz szót senkinek. A főnök az állásinterjún figyelmeztett, hogy rossz a csapat, de nem gondoltam, hogy ennyire. Szerintem fontos, hogy a munkahelyen, ha nem is barátok vagyunk, de legalább ne gyűlöljük egymást. Nektek fontos, hogy milyen emberek között dolgoztok?