Érzéketlen lennék, amiért nem tudok bánni a 'szenvedőkkel'?

16 éves srác vagyok.

Ha valaki elkezdi nekem mesélni a problémáit/fájdalmait és azoknak VAN ÉRTELME, akkor én azt nagyon-nagyon szívesen meghallgatom.. Bár tanácsot nem nagyon tudok adni, de szeretem az emberek sztorijait hallgatni.

Viszont, ha valaki azt csinálja, hogy nem mondja el mi a baja, csak utalgat rá, hogy ő szerinte nagyon-nagy baja van, akkor az az ember számomra idegesítő.. Hiába írogatja nekem volt osztálytársam is szinte mindennap, hogy öngyilkos lesz, én egy 'oks'-nál többet nem tudok/akarok erre mondani, mert nem vagyok hajlandó megalázkodva "naaa, mi a baj? :( ne butáskodj, mesélj máááár, de ha nem mondod el nem tudok segíteni, ne csinálj hülyeséget, szeretnek téged és számítanak rád, mondjad mi a baj" kaliberű monológokat előadni, pedig tudom, hogy erre vágyik az illető, és, hogy az öngyilkossággal való fenyegetőzéssel is csak figyelmet akar kapni, de valamiért ez engem annyira elközönyösít a bizonyos személytől, hogy utána próbálom még jobban kerülni az illetőt, hiába ő pont az ellenkezőjét akarja elérni.

Mások is vannak így ezzel, vagy bunkónak kéne éreznem magam ilyenkor?